Vannak emberek, akik szívvel-lélekkel alkotnak. Nem számít nekik, hogy mit fog mondani a szerkesztő, hiszen ők csak tollat ragadnak és kiírják magukból azokat a történeteket, melyek megérintették őket. Ilyen Urbánszki László is, akinek írásaiból csak úgy sugárzik a történet és a szereplők iránti szeretet, együttérzés vagy éppen az ellenszenv. Törekszik a korhűségre, de olykor a könnyebbség kedvéért csalni is szokott egy kicsit. Ilyen esetben, vagy lábjegyzetben, vagy a történet végén vallja meg az olvasónak, hogy miben is ferdített. Főhősei, egyszerű emberek hétköznapi történetei, akik egy-egy kihívás leküzdésével igyekeznek talpon maradni.
A Munkát keresek – Szex kizárva! kötet egy novella- és elbeszélésgyűjtemény, melyben az eddig megjelent, vagy éppen a fiókban pihent írásai kerültek napvilágra. A kötet címét az első elbeszéléstől kölcsönözte, ami kisregénynek is beillik. Főhőse, egy egyedülálló értelmiségi anya, akit magára hagytak Budapesten, jövedelem nélkül. Egy szürke kisegér, aki megpróbál munkát keresni, de rá kell jönnie, hogy a férfi vezetők nem csak egy alkalmazottat keresnek, hanem olyan nőt, akit alkalmanként meg is lehet simogatni. Ebben a szexista társadalomban, ahol a férfiuralom dominál, nehezen tud érvényesülni egy nő, ha nem enged a zaklatásnak. Anna azonban nem ilyen.
Egy véletlen találkozás egy prostival megváltoztatja az életét. Na, nem egyik pillanatról a másikra, és nem is az ősi hivatás ranglétráját akarja megmászni, mindössze a beszélgetéseik alkalmával kezd kialakulni egy kép arról, hogy mit is kezdhetne az életével, és az önbizalma is kezd megjönni. Első körben olyan nőkön segítenek, akiket a felettesük rendszeresen taperol. A lejáratás olyan jól sikerül, hogy Anna önbizalma lassan visszatér és komolyabb munkákba is hajlandó belevágni.
A történet a XX. század végén játszódik, és talán egy kicsit túl is van tolva, de jól ráirányítja a figyelmet a nők kiszolgáltatott helyzetére. Azért nincs minden veszve, hiszen ha a nők összefognak, akkor sziklákat tudnak megmozgatni és képesek kivívni a helyüket a társadalomban.
Nos, az első történet nem aratott nagy sikert nálam. Az utolsó “akcióig” szórakoztatott és átéreztem Anna nehéz helyzetét, viszont az utolsó munka már túl lett tolva, és annyira megbonyolította a dolgokat, hogy elvesztettem az érdeklődésemet. Kicsit félve folytattam az olvasást, mert attól tartottam, hogy hasonló történetek várnak majd rám a kötet hátralevő részében. De jött a Csorda, egy rövid szösszenet, mely a pusztába kalauzolt, és a végén jött a felismerés a csorda valódi állapotáról. Ezt követően pedig jöttek a rövid szösszenetek a nyócker vagy éppen a tanyasi hétköznapokról. Életképek, csattanós történetek, nem ritkán csattanós pofonokkal fűszerezve. Az elbeszélések egyszerűsége, hétköznapi mivolta és jellegzetes Urbánszki-féle hangulata, bevonzza az olvasót, és ha csak rövid időre is, de elviszi a történetek helyszínére, hogy maga lássa mindazt amit Laci bá’ elmesél.
A XX. századi életképeket követi a középkori puszta világa, melyben Urbánszki László nem csak jól érzi magáz, hanem kiemelkedően is mutatja be ezt a világot. A középkor az ő igazi világa, legyen szó pusztáról, sáros falvakról, útszéli fogadókról, vagy éppen kecskeméti “vendéglőről”. Érződik a szeretet a kor- és a természet iránt, ami átszövi a történeteket és az olvasót is magával rántja.
Olykor, hogy ne legyen egyhangú az elbeszélések sora, beszúr egy szabadon értelmezett önéletrajzot, vagy életrajzi életképeket, mint pl. a Fókások, mely bepillantást enged a hajózási hétköznapokba, amikor az író még a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat matrózaként szelte a Dunát, vagy éppen a tanyasi világ hétköznapjaiba, amikor az író apaként próbál helytállni a konyhában, hogy ellássa elegendő energiával az utódokat egész napra. Mégis az én kedvencem a Félúton című rövid írás, ami egy buszmegállóban “játszódik”. Egy mai életkép, mely nem csak a társadalmunkat mutatja be, hanem a magányt is.
A magányon kívül vissza-visszatérő témája a történeteinek a mélyszegénység és az éhség. Ezeket időtlenül képes bemutatni, függetlenül attól, hogy a történet a középkorban, a jelenben vagy éppen a jövőben játszódik. Az emberiség történetének kiszakíthatatlan része az elnyomás, a szegénység és az éhezés. Az író mégsem eszköznek tekinti ezeket a témákat, hogy megfogja olvasóit, hanem jelenségnek, melyet be kell mutatni ahhoz, hogy ne feledkezzünk meg akkor sem róla, ha éppen pörcöt eszünk.
Azt már korábban is tudtuk, hogy a történelmi témájú írásai Urbánszki Lászlónak magával ragadóak, főleg azért mert nem a történelmi személyek nézőpontjából mutatja be az adott kort, hanem az egyszerű emberek mindennapjain keresztül. A szépirodalmi prózáinak is a hétköznapi emberek a főhősei, akik élik mindennapi életüket, és az író egy-egy pillanatot merevít ki az életükből, mely többet mond ezer szónál. Ami viszont nem jött be nekem, azok a jövőben játszódó történetek. Nem tudom pontosan, hogy miért. Igen, dísztópiákról van szó, melyek sajnos tényleg jól mutatják be a lehetséges jövőt, ha az ember nem figyel a természetre, vagy éppen egymást próbálják kiirtani. Mégis, úgy érzem, hogy ez nem Laci bá’ világa. Valami hiányzik belőlük. Konkrétan nem tudom megmondani, hogy mi, de mégis hiányérzetem van ezeknél a történeteknél. A jelenkori és múltbéli történeteiben ott van a szeretet, még akkor is, ha a legdurvább eseményekről számol be, mert érződik az írásain, hogy szívből, szórakozásból és jókedvből írta ezeket. Ezen összetevőkből viszont valami hiányzik a “sci-fi” történeteiből.
Igazad van kedves olvasó: ezzel a borítóval nem adja el magát a könyv. Én is sokat töprengtem, hogy belevágjak-e a kötetbe. Sokáig kerülgettem, viszont tudtam, hogy Urbánszki László írásai többségében jók… A fülszöveg is félrevezető, ugyanis csak az első “kisregényről” ír, a többi novellát, elbeszélést meg sem említi. Így a gyanútlan olvasó azt hiheti, hogy egy regényt tart a kezében, nem egy novelláskötetet. Ráadásul a szerkesztés vagy a tördelés is hagy némi kívánnivalót maga után, ugyanis több történetből is hiányoznak félmondatok. Szerencsére ez nem túl gyakori, de eléggé zavaró tud lenni olvasás közben ha belefutunk, és azon töprengünk, hogy vajon mi is lehetett a mondat hiányzó fele.
Ez a kötet nem Urbánszki László legjobb írásait tartalmazza, hanem az összegyűjtött írásokat, ami miatt lehet, hogy egy kicsit hullámzó a minősége, de bepillantást enged az író világába (és ide értem a hétköznapjait is). Az írásain érződik, hogy szívvel-lélekkel készültek, még akkor is, ha szombat reggel “muszájból” kezdett bele, mert szorongatta a határidő.
Aki szívesen kirándul képzeletben a puszták világába, vagy éppen egy kis tanyasi életképet szeretne megnézni, vagy a szürke hétköznapok árnyékos, mégis megható vagy éppen vicces pillanatait szeretné elkapni, annak kiváló olvasmány lehet a kötet. Pár elbeszélés erejéig ellátogathatunk a világvégi hangulatot megábafoglaló jövőbe is, de itt ne időzzünk sokat, mert nagyon lehangoló. Ugorjunk inkább be Laci bá’ konyhájába és nézzük, hogyan próbál helytállni reggelikészítés közben 🙂
A kötetet köszönöm Urbánszki Lászlónak, és az URBIS Kiadónak!
ISBN: 978 615 5289 66 8
URBIS Könyvkiadó, 2021
Terjedelem: 472 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft
A bélyegképhez felhasznált képek forrása:László Tóth képe a Pixabay -en.
