Johanna Sinisalo: Iron Sky

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Johanna Sinisalo: Iron Sky

Renate Richter a Hold “sötét” oldalán él, ahová felmenői menekültek, miután elbukott a Harmadik Birodalom. A hithű nemzetiszocialisták egy része, akiknek sikerült a kapitalista és bolsevista fertő elől elszöknie, itt a Schwarze Sonne erődben hozták létre új hazájukat, a Negyedik Birodalmat. Egy cél lebegett csak a szemük előtt, melyet a következő generációknak is célul tűzték ki: visszafoglalni a Földet és leigázni a földfajzatokat. Több mint hetven évvel a csúfos bukás után, rájuk mosolygott a szerencse, és elérkezettnek látták az időt, hogy bevessék a csodafegyvert, mely elhozza a nemzetiszocialisták számára a végső győzelmet.

Gondolom, hogy nem kell senkinek bemutatnom az Iron Sky: Támad a Hold című kultikus filmet. Ha mégis, nekik azt ajánlom, hogy sürgősen pótolják ezt a hiányosságot 😉 Jó, nem kell most rögtön. Elég lesz a bejegyzés elolvasása után is. (Én meg igyekszem nem spoilerezni)

A történetet Renate Richter szemszögéből ismerhetjük meg, aki már elmúlt ötven éves és úgy dönt, hogy lejegyzi a vele történt eseményeket az utókor, de leginkább a lánya számára. Egészen hat éves koráig nyúl vissza, amikor megkapja az első füzetét, melyet naplónak nevez ki, hogy leírja a Schwarze Sonne erődben töltött mindennapjait, benyomásait és vágyait. A leírások alapján kirajzolódik előttünk egy zárt közösség, mely a nemzetiszocialista ideológia alapján éli mindennapjait, elzárva az emberiség többi részétől, a Hold “sötét” oldalán. Renate már egészen fiatalon élénk érdeklődést tanúsít a Föld iránt, melyet a Heidi című regény ébresztett benne. Nem is maga Heidi története fogta meg, hanem az abban leírt dolgok, mint a patak, a szellő, a sajt, és más, számunkra természetes dolgok, melyet Renate nem tudott megtapasztalni abban a zárt világban, ahol felnőtt.

A regény első negyedét a fiatalkori események teszik ki, melyek segítenek megérteni, pontosabban elképzelni, hogy milyen is lehet az élet egy holdbéli náci erődben, ahol mindent átjár az ideológia, és a természetnek nyoma sincs. Minden olvasmányt, filmet a náci ideológia szemszögéből magyaráznak, és erős a cenzúra, ami fel sem tűnik egy olyan embernek, aki ebben nevelkedik. Hiszen, ha csak egy forrásból informálódhatunk, akkor nem merülnek fel olyan kérdések, melyek megingathatnák a hitünket.

Johanna Sinisalo mesterien mutatja be a naiv, fiatal Renatet mindennapjait, aki hithű náci, és hiszi azt, hogy ők a felsőbbrendű faj, akiknek azért kell visszatérniük a Földre és leigázni a földfajzatokat, hogy elvigyék nekik a jólétet. Az első repedés a falon akkor jelenik meg számára, amikor Klaus Alder Informationstechnikoberführer megkéri a kezét, és a kompatibilitási vizsgálatot követően valami félrecsúszik, ami megzavarja Renate eddigi hitét. De nincs sok ideje ezzel foglalkozni, mert nemsokkal később leszáll a Holdra egy amerikai űrhajó, három személlyel, köztük James Washingtonnal, aki az elnöki kampány részeként, első feketeként léphet a Holdra. Ettől a ponttól pedig már ismerős lehet a történet, bár vannak eltérések a filmhez képest.

A fülszöveg egy részlete nagyon jól összefoglalja a regény velejét:

A világ abszurditását tükröző mű könyörtelen görbetükröt tart elénk, bemutatva civilizációnk vakságát és önpusztító hatásait. Politikai szatíra a hatalom szégyentelen kapzsiságáról, a tömegek manipulálásáról, az ideológiák hatásairól – és természetesen az emberiség végtelen ostobaságáról.

A görbetükröt pedig Renate tartja elénk, ami számunkra néha megmosolyogtató, de ha jobban a mélyére nézünk, akkor rájövünk, hogy mennyire is vakok és önpusztítóak vagyunk. Ahogy Renate rácsodálkozik a számunkra hétköznapi dolgokra, és felteszi magában a kérdést, hogy hogyan lehetünk mi földfajzatok ennyire pazarlóak, csak akkor esik le az olvasónak, hogy az a naiv fiatal hölgy, lehet hogy sokkal tisztábban látja a dolgokat mint mi.

A regény sokkal részletgazdagabb, mint a film. Nem csak a főhősnő szemén keresztül megismert világ tűnik fel az olvasó számára más színben, hanem az egész történet, ahogy azt Sinisalo felépítette. Megtudhatjuk azt is, hogy hogyan is költöztek fel a nácik a Hold túlsó oldalára és mennyi munkájukba került ott kialakítani az életfeltételeket. Valamint azt is, hogy hogyan maradtak láthatatlanok a szondák számára, és mennyi gondot okozott a számukra az Apollo-program. De arról is tudomást szerezhetünk, hogy a fejlett technológia hogyan lett lassan elavult őskövület, aminek köszönhetően információ szűkében a holdnácik téves következtetéseket vonhattak le a Föld valós állapotáról.

Nem csak magával ragadó a regény, hanem egyszerűen elvarázsolja az olvasót. Az írónő kutatásainak hála, olyan kerek egész történetet tett le az asztalra, mely akár még hihetőnek is tűnne, az ismeretek birtokában. De mindez csak egy jól felépített regény lenne, ami vicces, szatirikus és néha groteszk, ha nem lenne Renate, aki nem csak életet visz a történetbe, hanem feltárja az olvasó előtt azt a világot, melyben él és létezik. Egy olyan nézőpontot képvisel, mellyel, bár tudunk azonosulni, mégis nagyon távol áll tőlünk, hiszen mi ezen a Földön nőttünk fel, és sok minden természetes számunkra, ami számára egy csodával ér fel.

Az emberi kapzsiság és hatalomvágy folyamatosan megjelenik a regény lapjain, mindkét oldalon, de csak a regény végén teljesedik ki igazán, mintegy előrevetítve az emberiség jövőjét, ami könnyen bekövetkezhet ha nem változtatunk a természetünkön, és nem leszünk alázatosabbak a természettel szemben.

Számomra csak az utószóból derült ki, hogy Johanna Sinisalo a film előkészületeitől kezdve a projekt részese volt, mint forgatókönyvíró, de később, ahogy jöttek a pénzügyi befektetők és hozták a saját forgatókönyvíróikat és ötleteiket, Sinisalo kiszállt a projektből. A regény megírása számára lehetőséget adott arra, hogy sokkal mélyebbre hatoljon a témába, és ne csak a felszínt karcolja, ahogy azt végül a filmnél elérték a befektetők. Bele sem merek gondolni, hogy az így is kultikusnak számító filmből mit hozhattak volna ki, ha nem veszik át a pénzügyi befektetők az irányítást, és hagyják az eredeti csapatnak, hogy úgy forgassák le a filmet, ahogy eredetileg tervezték.

Az is biztos, hogy a jövőben, ha újranézem a filmet (és még egy párszor újra fogom nézni 😉 ), teljesen másként tekintek majd a történetre. Éppen ezért azt ajánlom mindenkinek, hogy mielőtt nekikezdene a könyvnek, nézze meg a filmet, ha még nem tette, és csak utána vegye a kezébe a regényt. Majd miután a könyvet elolvasta, nézze újra a filmet 🙂

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A regényt pedig azoknak ajánlanám akik szeretik a jól megírt történetet, a szatírát, az egyedi hangvételt és nézőpontot. Azaz mindenkinek, aki szereti a jó könyveket! Az Iron Sky elolvasása után pedig ajánlom az írónő másik könyvét, aminek a címe: A Nap Magja.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 963 551 021 4
Metropolis Media, 2020
Fordította: G. Bogár Edit
Terjedelem: 428 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft

A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.

A bélyegképhez felhasznált kép forrása: fanart.tv

(Összes olvasás: 141 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*