Cory Doctorow: Radikálisok

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Cory Doctorow: Radikálisok

Cory Doctorow korunk egyik meghatározó sci-fi írója, aki nem a távoli jövőt kutatja, hanem a holnapot, annak minden buktatójával együtt. Társadalomkritikát is tartalmazó írásai rámutatnak arra, hogy mennyire beteg is a világ, és hogy a profit hajszolása a gazdagokat teszi még gazdagabbá, miközben a kiszolgáltatottabb, szegényebb rétegeket egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza.

A Radikálisok című kötet négy kisregényt tartalmaz, négy különböző témában. Mindegyik írás megrázó a maga módján, miközben rámutat társadalmunk rákfenéjére. Aki olvasott már az írótól, az tudhatja, hogy nem szépirodalmat kap a pénzéért, hanem kemény techno-thrillert, a máról és a holnapról.

Korábban már olvastam a Kis testvért és a Homeland-et Doctorowtól, így nem volt kérdés, hogy a Radikálisok is sorra kerül. Kíváncsian kezdtem neki a kötetnek, és be kell vallanom, már az első oldalakat követően berántott.

Az első kisregény a kötetben az Engedélyezetlen kenyér címet viseli, mely egy menekült lány, Salima esetét meséli el az újvilágban a kenyérpirítójával. Nem hangzik túl izgalmasnak, még meg nem ismerjük a körülményeket és mindazt, amivel Salimanak és társainak szembe kell néznie, hogy új életet kezdhessen.

A társadalmi egyenlőtlenségek így is rányomják a bélyegüket a kiszolgáltatott, szegényebb népcsoportokra, melyet még tetézik a hardver és szoftvergyártó cégek. Képzeljük el egy olyan világot, ahol a kenyérpirítónk csak azokat a kenyereket fogadja el, mellyel a gyártó cég licencszerződést kötött. Azaz a felhasználó hiába süt otthon magának kenyeret (hogy a mostani helyzetnél maradjunk 😉 ), azt nem piríthatja meg. És mi van akkor, ha a gyártó cég csődbe megy? Leáll a szervere és attól kezdve mindegyik kenyeret elutasítja, hiszen nem kap megerősítést az elfogadásukra. Ebben a helyzetben Salima sem tehetett mást, mint hogy meghackelje a kenyérpirítóját, a mosogatógépét és mindazokat a háztartási berendezéseket, melyeket a csődbe ment cég gyártott. Viszont ez bűncselekménynek számít, így Salima és társai sorsa is csak azon múlik, hogy meddig és hogyan tudják eltitkolni a jogtalan beavatkozást a termékekbe.

Az ember jót mosolyoghat a történet ezen részén, és mondhatja azt, hogy ez úgysem fog megtörténni. Szeretnék itt kitérni akkor egy pár évvel ezelőtti kezdeményezésre, miszerint a Microsoft az egyik Windows fejlesztésénél bevezette, hogy csak azokat a hardvereket támogatja az operációs rendszer, melyet a vállalat bevizsgált és elnyerte az M$ minősítését. Nem tudom, hogy ez a helyzet még fennáll-e, ugyanis 2004 óta saját használatra Linux alapú operációs rendszert használok, így ilyen korlátozó intézkedésekbe nem futottam bele. Itthon élvezem a Linux nyújtotta szabadságot, még a munkahelyemen folyton belefutok a Windows és az alá fejlesztett programok korlátaiba. Aki pedig azt állítja, hogy a szabad szoftver annyit is ér, annak ajánlom Eric S. Raymond: A katedrális és a bazár című könyvét.

A második kisregény a Mintaszerű kisebbség címet viseli, mely egy olyan világba kalauzol el bennünket, ami nem nagyon tér el a sajátunktól, csak annyiban, hogy van egy szuperhőse, egy idegen, földönkívüli lény, aki hasonlóan Superman-hoz, és az igazságosztó szerepében díszeleg. Mindaddig nincs is baj, még a társadalmilag elfogadott elvek alapján válogatja meg a gonoszokat, akiket elkap. Viszont amikor közbeavatkozik egy rendőri intézkedésbe, ami igencsak túlkapás szagú, akkor a népszerűsége egyre jobban csökken. A korrupció és a kisebbség ellen elkövetett túlkapások felett a társadalom szemet huny, hiszen még nem bolygatjuk meg a sz@rt, addig nem bűzlik annyira. De mi van akkor, ha egy szuperhős bolygatja meg a dolgokat, és kiáll az áldozat mellett, szemben a többségi társadalommal? Izgalmas és elgondolkodtató történet, ami esetleg segít abban, hogy más szemmel nézzünk a dolgokra, és végre mi is megbolygassuk egy kicsit az állott vizet, hiszen korrupcióból kicsiny hazánkban sincs hiány.

A profit hajszolása teszi tönkre a világot!

Elérkeztünk a számomra legmegrázóbb és legjobb kisregényhez, a Radikálisok-hoz, melyről a kötet is a címét kapta. Ez a történet annyira behúzott, hogy egy ültő helyemben olvastam el, dacolva a tudattal, hogy másnap meló, és fáradt leszek.

A történet az egészségügyi biztosítók profitorientált működését veszi górcső alá, kiemelve azokat a kezeléseket, melyek életmentőek lehetnének, de a biztosító nem támogatja őket különböző kifogásokra hivatkozva. Jól tudjuk, hogy Amerikában ez a fajta egészségbiztosítási struktúra működik, és sokan esnek áldozatául ennek a rendszernek. Sok család eladósodik, ugyanis hiába volt biztosításuk, az vagy nem fedezte az ajánlott kezelést, vagy a biztosító mondvacsinált kifogások alapján felbontotta a szerződést.

Napjaink egyik legnagyobb problémáját tárja fel Doctorow ebben a kisregényben. Az egészséghez való jognak nem kellene függenie az alany társadalmi pozíciójától. Az egészségellátásnak nem szabadna profitorientált vállalatként működnie. Mindenkinek hozzá kellene járulnia a működtetéséhez, de ugyanúgy mindenkinek hozzá is kellene férnie a szolgáltatásaihoz. A társadalombiztosítás alapján működő egészségügyi rendszer pedig csak akkor életképes, ha nem lopják ki alóla a befizetett összegeket, leépítve az egészet, mintegy arra ösztönözve az állampolgárokat, hogy inkább a haverék és cinkosok magánkórházaiban keressenek gyógyulást. Az egészségügyi biztosítók pedig durván profitorientáltak, így esély sincs arra, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a felhasználóknak, kiindulva a különböző biztosítási csomagok meglétéből.

De mit csinál egy olyan ember, aki belefut abba, hogy a magasabb költségű biztosítási csomagot választja, mégis, amikor a feleségét rákos megbetegedéssel diagnosztizálják, akkor a biztosító megvonja a kezelés támogatását? A düh a legkevesebb, ami ilyenkor az embert elönti. A bosszú gondolata pedig felötlik benne. Ha pedig több ilyen csalódott ügyfél találkozik a darkneten, akkor radikalizálódhatnak a dolgok, és az eredmény megrázhatja a társadalmat.

Doctorow nem csak az egészségbiztosítás kérdését veti fel a történetben, hanem az egész rendszert mozgató rugókat. A politikusok álnokságait, akik ígérnek fűt-fát a választóknak, de amint megszerzik a kívánt pozíciót, már vagy pártérdek szerint szavaznak, vagy éppen a tőke irányította lobbi határozza meg, hogy szavazatukkal ki mellé állnak. A radikalizáció lehet egyfajta válasz a demokráciát pusztító fertőzésre, de nem biztos, hogy el kellene jutnunk idáig. Viszont azt se felejtsük el, hogy ez a métely már majdnem felfalta a demokráciát, így lehet, hogy más út már nincs a változás felé.

Ez a történet zaklatott fel legjobban, ami azt is igazolja, hogy ez már nem a jövő, hanem a jelen, és az igazságtalanságok már annyira megfertőzték társadalmunkat, hogy valamit lépni kell a megtisztulás érdekében.

A világ megérett a pusztulásra!

A negyedik kisregény igen aktuális, legalábbis ami a végét illeti. A Vörös Halál Álarca egy gazdag ember történetét meséli el, aki a gazdasági folyamatokat figyelve rájön, hogy közel a vég és egy nagy összeomlás várható a jövőben. Annak érdekében, hogy átvészelje az apokalipszist, egy eldugott helyen építtet egy “pánikszobát”, mely 30 fő befogadására alkalmas és több hónapnyi ellátmány biztosítaná a kiválasztottak túlélését. A meghívásos alapon történő válogatást emberünk végzi, és nemsokára el is érkezik az idő, amikor az erőd ajtajai megnyílnak, hogy befogadják a kiválasztottakat.

Doctorow szerintem még nem is sejtette, hogy mennyire aktuális lesz ez a kisregénye a megjelenését követően. Mintha megérezte volna, hogy a pénz és a vagyon nem védhet meg mindentől. Vannak olyan dolgok ezen a világon, melyek nem nézik az egyén társadalomban elfoglalt pozícióját, és a vagyon, valamint a hatalom nem nyújt menedéket. Igaz, az esélyeket javítja a túlélésre, de néha hiába minden segítség, ha a szervezet feladta a harcot.

Cory Doctorow ismét megmutatta, hogy nem kell ahhoz a távoli jövőbe tekinteni, hogy problémákat vessünk fel, elég csak szétnézni. Ő nagyítót tart az olvasó elé, és rámutat arra, hogy milyen veszélyekkel jár ha a társadalmunk nem hajlandó letérni az útról, mely csak a kiválasztott keveseknek biztosít gondtalan jövőt, még a nagyobb része kizsákmányolva és eltaposva próbál túlélni.

A társadalmi tendenciák mellett a technológiai fejlődés csapdáira is rávilágít írásaiban, és figyelmeztetőbójákat helyez el az úton, hogy legyen esélyünk kikerülni ezeket. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy írásai minél több emberhez eljussanak, és végre gondolkodásra és cselekvésre ösztönözze az olvasókat. Persze, lehet szórakoztató, disztópikus történetekként is kezelni ezeket a kisregényeket, mintha a valósághoz semmi közük nem lenne, de akkor kérdem én, mi értelme volt elolvasni?

Szerintem ezt a kötetet mindenkinek el kell olvasnia. Nem csak azért mert “életbevágó” gondolatok vannak benne, hanem mert izgalmasak és érdekesek a történetek. Megmozgatja a szürkeállományt és talán cselekvésre is készteti az olvasót, hogy tegyen valamit egy szebb, igazságosabb, jobb jövőért. Nem beszélve arról, hogy a Radikálisok most aktuálisabb mint valaha.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 9789634197409
Agave Könyvek, 2020
Fordította: Farkas Veronika, Bosnyák Edit, Orosz Anna és Molnár Berta Eleonóra
Terjedelem: 336 oldal
Bolti ár: 3480,- Ft

(Összes olvasás: 28 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*