Anthony Sheenard: Ellopni egy Chagallt

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Anthony Sheenard: Ellopni egy Chagallt

A világ legjobban védett bankjában, a Rational Bank széfjében őrzik Marc Chagall – A zuhanó angyal című festményét. Egy csoport már megpróbált bejutni a szigorúan őrzött páncélterembe…de nem sikerült nekik kihozniuk a festményt. A terv dugába dőlt.

Húsz évvel később, York Ketchikant éppen Conquestbe sodorja a sors, ahol a Rational Bank is található. Egy aukciósház rendezvényén vesz részt, a legújabb barátnője oldalán, és bár nem ért a művészethez túlságosan, dacból bekapcsolódik egy licitbe. A város egyik ura felfigyel rá, és az aktája alapján úgy gondolja, hogy megfelelő alany lehet a bankrabláshoz. Már csak rá kellene valahogy vennie Yorkot, hogy ő is úgy érezze, jó buli ellopni egy Chagallt.

Nem a buli kedvéért egyezik bele York a műkincs elrablásába, hanem azért, mert Connaway kastélyában felfedez egy festményt, ami felkavarja, ugyanis a múltjával van kapcsolatban. Egy Rubens festményről van szó, mely valaha az apja dolgozószobájában kapott helyet, és ha felkutatja az előző tulajdonosokat, talán eljut ahhoz a személyhez is, aki ott volt az elrablásakor és tud valamit a szülei sorsáról is.

Mielőtt belevetné magát főhősünk a bankrablás megtervezésébe és kivitelezésébe, előtte a Rubens festmény útját igyekszik kideríteni. Viszont nem olyan könnyű a feketepiacon mozgó műkincsek útját kideríteni, főleg akkor, ha az előző tulajdonosok nem szeretnék, hogy fény derüljön a részletekre. York Ketchikan azonban hajthatatlan, és az sem állítja meg, hogy az egyik legnagyobb befolyású személy tyúkszemére taposott. A hajsza megkezdődik, és kő kövön nem marad, főleg, hogy a bankrablás hírére egyre többen csatlakoznak York csapatához, amit ő nem néz jó szemmel. A biztosítási díjak pedig az egekig szöknek, ha van esély arra, hogy York Ketchikan is megfordulhat a biztosítandó tárgy/ingatlan/személy körül.

Érdekes visszafelé haladni egy sorozattal, de mit tehetnék? Először a sors Az Excalibur keresése I. kötetét szánta nekem, így az eddig hat részes Mysterious Universe: York Ketchikan sorozat ötödik részével kezdtem neki a sorozatnak. Ezt követte Az Excalibur keresése II. – A kard lovagjai (ami a 6. rész), majd A holtak galaxisa (4. rész). A 3. részt átugorva (beszerzés alatt) jutottam el ehhez a kötethez, ami a 2. része a sorozatnak. Az a jó benne, hogy, bár önállóan is olvashatóak és érthetőek a különböző kötetek, ahogy haladok az eleje felé, így egyre több információt tudok meg arról, hogy hogyan és miért is alakult úgy ahogy York Ketchikan élete. Illetve, a már megismert képességeinek a története is még felfedezésre vár, így izgatottan várom az előzményeket 🙂

Visszatérve az Ellopni egy Chagallt kötetre, azt kell mondanom, hogy egy hamisítatlan Mysterious Universe történet. Anthony Sheenard szereti a regényeiben keverni a kalandot, az akciót és a kultúrát. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha Indiana Jones és Rambo DNS-se keveredett volna, melybe beleszerkesztettek egy kis humorért felelős gént is, és így jött volna létre York Ketchikan. Jó, egy csipetnyi Die Hard hangulat is van benne, de csak ezért, mert ez is egy karácsonyi történet, hiszen a Szentszék is megjelenik a színen. Hogyan kerül ide a Vatikán? Mondjuk úgy, hogy érdeklődik York bankrablása iránt. De többet nem árulhatok el 😉

A bankrablásokat általában körültekintően szokták tervezgetni, és nem vonnak be a szükségesnél több személyt az akcióba. Ahogy haladunk az időben, egyre jobban úgy érezzük, hogy csak az marad titokba, amit nem mondanak ki a szereplőink, ugyanis megjelennek emberek, akik aktívan részt kívánnak venni az akcióban. Ráadásul vannak olyanok is, akik információval segítik a csapatot, nem beszélve azokról, akik a háttérből figyelik az események folyását és csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy közbeavatkozzanak. A regény végére kiderül mindenkinek a szerepe a történetben, akárcsak a motivációja, amit mindvégig igyekeztek titkolni.

Egy kis művészettörténeti képzést is kapunk, ugyanis a regénybe az író szépen beleszőtte Marc Chagall életrajzát, valamint A zuhanó angyal című festményének a történetét és szimbolikáját. Mindezt úgy, hogy belesimul a történetbe, és egyáltalán nem érezzük unalmasnak vagy érdektelen információnak. A regény végére szinte késztetést érzünk arra, hogy átnézzük Rubens és Chagall festményeit és utánajárjuk a stílusoknak és művészeti ágaknak, melyekben alkottak.

A zuhanó angyal
A zuhanó angyal

Az akciójelenetek nincsenek túlírva, sőt, nagyon feszesek és szinte látjuk lelki szemeink előtt mindazt a pusztítást, amit véghezvisz York és kicsiny csapata. Nem számít, hogy csillaghajóról, egy üzletről, egy utcáról vagy egy egész városnegyedről van szó, hiszen ahol York megjelenik, ott előbb-utóbb elsül egy fegyver, és ez nem szokott válasz nélkül maradni.

A humor átszövi az egész történetet, és mindig a legjobb helyen jelenik meg. Néha feszültségoldásként, néha csak azért, mert egy-egy poént egyszerűen nem lehetett kihagyni. Az ember olvassa a regényt, és érzi, hogy nemsokára egy olyan beszólás fog következni, aminél meg kell majd állni egy pillanatra felnevetni. A szarkazmusba és iróniába rejtett humor illeszkedik legjobban a történetbe, mintegy megfűszerezve az egésznek a hangulatát.

Jöhetnék most itt a karakterépítés hiányával, ha tényleg éreznénk a hiányát. Egyetlen karakterünk van, aki számít és a folytatásokban (és előzményekben) is velünk marad, és az nem más, mint a főszereplő, York Ketchikan. Az ő karaktere kidolgozott, és regényről-regényre egyre jobban megismerhetjük a múltját, a jelenét és a jövőjét. A többi szereplőről mindössze annyit tudunk, amennyi szükséges a történetben játszott szerepük megértéséhez. Jó, ez kicsit sarkított, hiszen azért a többiek életéről is kapunk egy kis információt, hogy jobban megismerhessük őket és az egyéniségük, karakterük is jobban kidomborodjon.

A kötet nem akar más lenni mint ami: szórakoztató space fantasy. Mégis tud többet adni, hiszen egy kis kultúrát is belecsempészett az író, akárcsak a többi York Ketchikan kötet esetében is. Mégis könnyed olvasmány, ami beszippantja az olvasót, hiszen nem tudhatni, hogy mi vár ránk a következő oldalon, és milyen utat fog bejárni a történet, mire elérkezünk a katarzishoz, hogy a végén kiderüljön miért is olyan nagy az érdeklődés York akciója iránt.

Mint a többi York Ketchikan regény, ez is megállja egyedül is a helyét, azaz nem szükséges az előzmények ismerete a történet megértéséhez. Bár, így ahogy egyre több részt olvasok el a sorozatból, kicsit úgy érzem, hogy talán jobb lett volna az elejéről, és nem a végéről kezdenem 🙂 Az is igaz, hogy így is van egy hangulata, ahogy visszafelé kísérem nyomon York életét, és egyes részeknél jön az “aha” érzés.

Mondanám, hogy Mysterious Universe rajongóknak kötelező darab, de ők már biztos olvasták. Aki pedig csak nemrégen kóstolt bele az univerzumba, az úgyis el fogja olvasni 🙂 Szóval, most azokhoz szólok, akik még nem olvastak MU regényt: éppen itt az ideje elkezdeni, és az Ellopni egy Chagallt jó választás!

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 963 86435 5 2
Inomi Kiadó, 2004
Terjedelem: 425 oldal
Bolti ár: -,- Ft

Mások pedig így látják:
Könyvek erdeje
Könyvismertetések

(Összes olvasás: 62 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*