Johanna Sinisalo: A Nap Magja

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Johanna Sinisalo: A Nap Magja
Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Most komolyan! Egy olyan könyv, ahol a csilipaprika drognak számít? Kit érdekel az ilyesmi? Talán azokat akik szeretik az abszurd történeteket…Gondoltam én is, amikor megláttam a könyv borítóját, és hiába olvastam el a fülszöveget, valahogy csak a “csili mint drog” részre tudtam koncentrálni. Így nem is foglalkoztam vele, mindaddig még a kiadó meg nem keresett, hogy nincs-e kedvem elolvasni a könyvet. Felmentem a molyra és megnéztem az értékeléseket. Igen sok olvasótól 5 csillagot kapott és akiknek adok a véleményére, azok is dicsérték. Feltűnt az is, hogy az értékelők mindegyike nőnemű, de nem abból a fajtából, akik a könnyed lányregényeket szeretik…szóval, kihívás elfogadva. Nézzük milyen férfi szemmel A Nap Magja!

A XX. század elején Finnországban egy teljesen más társadalom kezd kialakulni, mint a kontinens többi államában. Az euszisztokrata rend a nemzet egészségét emeli minden fölé, melynek egyik alappillére a “fajnemesítés”, melynek következtében új alfaj jött létre, amit régebben nőknek hívtak. Az eloik az alázatos és odaadó csoportja a nőknek, még a morlockok azok akik okosak és érdeklődők. Ezen második csoportnak nincs helye a társadalomba, így fiatalon sterilizálják őket és alantas munkákat végeztetnek velük.

A történet két szálon fut. Ez egyik napjainkban játszódik, és általában Vanna (Vera) szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. A másik szál a múltat idézi fel levelek formájában, melyeket Vanna írt a húgának. Innen ismerhetjük meg a két lány történetét is, akik szüleik haláláig Spanyolországban éltek, de a tragikus balesetet követően visszatértek nagyanyjukhoz Finnországba. Vanna előtt fokozatosan tárult fel az a világ, melybe belekényszerült.

Az euszisztokrata rendszerben született gyerekeket már fiatal korukban vizsgálatoknak vetették alá, hogy kiderítsék mely csoportba tartoznak. A két testvéren is elvégezték a vizsgálatot, és Verát az mentette meg, hogy testvérétől vett példával választott a felkínált lehetőségek közül. Ennek köszönhetően mindketten az eloi-besorolást kapták, és lágyabb nevet, mely a nőiességet szimbolizálta. Így lett Verából Vanna.

A két történeti szál között felbukkannak jegyzőkönyvek, dolgozatok, újságkivágások és értelmezőszótárból bemásolt részletek. Ezen betűzések segítenek jobban rámutatni a társadalom valódi mivoltára, elvárásaira és előírásaira.

A regény felépítése tökéletes, hiszen az olvasó előtt lassan bontakozik ki az a társadalom, ahol Vannának élnie és túlélnie kell. Végigkövethetjük Manna életét is, ami az eloiktól elvárt mederben zajlik, mégis egy tragikus vég felé tart. Vanna megtesz mindent, hogy húga boldogan éljen és olyan esküvője legyen, mint amit megálmodott. De ehhez pénz kell, és itt lép képbe a csili…

Ott ahol a népegészségügy a legfontosabb alappillére a társadalomnak, ott nem tűrnek meg semmilyen élvezeti cikket, mely ártalmas lehet az ember egészségére. Így tiltólistára került az alkohol, a kávé, a cigaretta, az édesség és a csili is. A csili előnye, hogy elkeverve, porrá őrölve is megtartja csípős tulajdonságát, így könnyen átcsempészhető a határon.

Johanna Sinisalo egy olyan országot teremtett meg a regényében, aminek a létrejötte nem is annyira lehetetlen. A fajnemesítés a XIX. század végén élte fénykorát, amiből aztán a nácizmus is merített. A megfelelő egyedek kiválogatásával és szaporításával elérhető, hogy a számunkra kedvező tulajdonságok továbbvivődjenek, még az olyan egyedek, melyek tulajdonságai nem kedvezőek, kiszoríthatóak a szaporodásból, így ezek az ágak elhalnak. És mi lenne akkor, ha a társadalomban csak az olyan nők szaporodását engednék, akik alázatosak, nem túl okosak és állandóan a férfiak kedvét lesik? Ezt a világot képzelte el az írónő, és tökéletesen fel is építette, minden negatívumával és pozitívumával együtt. Csak az a baj, hogy nem láttunk bepillantást a férfi társadalomba, akiknek társ helyett szolgákat nevel a társadalom. A szex az egyetlen élvezeti “cikk” ami engedélyezve van.

A nőket elnyomó társadalom bemutatására, nem csak az eloiktól elvárt viselkedés nyomja rá a bélyegét, hanem az a tehetetlenség is, amivel Vanna találja szembe magát, amikor az eltűnt húga után próbál meg nyomozni. Ez a szál a háttérben húzódik meg, mégis ez adja a történet gerincét, hiszen a falak, melyekkel szembetalálja magát, mutatja meg legjobban, hogy egy nőnek hol is a helye ebben a társadalomban. Még csak kérdőre sem vonhat egy férfit, hiszen egy eloinak az a dolga, hogy a férfiak kedvében járjon.

A történet felépítése, szerkezete és hangulata egyszerűen berántja az olvasót, és borsódzik a háta ettől a világtól. Az események előrehaladtával a csilipaprika is a megfelelő helyre kerül, és szerves részévé válik a történetnek. Nem beszélve arról, hogy ennek tükrében még jobban megismerhetjük azt a rendet, mely létrehozta ezt a zárt közösséget, elszigetelve az országot a szomszédaitól. Ráadásul a regény lapjain történelmi betekintést is kaphatunk annak folyamatáról, hogy hogyan is alakult ki ez az euszisztokrata rend, és hogyan tartja fenn magát hosszú évtizedeken keresztül. Milyen párhuzamos valóságokat gyárt a média által, és hogyan ellenőrzi állampolgárait már gyermekkoruktól kezdve.

Talán a női olvasókat jobban megrázza a regény és nagyobb dühöt vált ki belőlük, mint a férfi olvasókból. Azt is sejtem, hogy egyes férfitársaimnak ez az államberendezkedés a kedvére való lenne, ha az alkohol és egyéb élvezeti cikkek nem kerülnének tiltólistára. Hiszen minden elnyomó rendszernek vannak haszonélvezői is, mint ahogy itt is, csak ebben az esetben nagyobb ez a kör, hiszen a népesség kb. fele ebbe a csoportba tartozik. A férfi megtehet mindent, hiszen őt sokkal lazább szabályok kötik. Számukra nem szégyen, ha egy másik nő társaságát keresik a feleségük helyett. Ez is az asszony hibája, hiszen nem tudja kielégíteni férje igényeit. Sőt, ha egy férfi megöl egy nőt, az sem nagy kihágás, hiszen pár évet kaphat csak a gyilkosságért.

Nehéz jól bemutatni a könyvet, hiszen annyira sokrétű és terjedelmes a mondanivalója, hogy mindenkinek magának kell felfedeznie. Az írónő nem a hosszú leírásokkal próbálja az olvasó elé varázsolni ezt a világot, hanem rövid, velős beszúrásokkal, mint amilyenek a cikkek vagy éppen a dolgozatok. Ezek sokkal többet elárulnak a világról és sokkal jobban az ember agyába égnek. Miközben a történet maga is érdekes és izgalmas, melynek köszönhetően végigkövethetjük egy gyermek életútját a fiatal felnőtt korig.

Örülök, hogy végül mégis az mellett döntöttem, hogy elolvasom a könyvet, hiszen nyugodtan kijelenthetem, hogy az év egyik legjobb regénye került a kezembe. Tökéletesen kidolgozott minden részlete és nincsenek benne fölösleges töltelék részek, melyek engednék, hogy az olvasó elkalandozzon olvasás közben. A végére pedig az is kiderül, hogy mi is pontosan az a Nap Magja.

A könyvet csak ajánlani tudom mindenkinek, nemtől függetlenül. Az egyetlen kritérium, hogy egy bizonyos érettség felett legyen az olvasó, hogy a lényeg is átjöjjön neki, ne csak a történet.

A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.

Csak ajánlani tudom!

ISBN: 978 615 5859 43 4
Metropolis Media, 2019
Fordította: G. Bogár Edit
Terjedelem: 342 oldal
Bolti ár: 3990,- Ft
A regény megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Pixabay

Mások pedig így látják:
Könyvesem
Roboraptor
Minden napra egy könyv

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*