Rejtő Jenő (P. Howard): Légió mindhalálig – Elveszettnek hitt művek

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Rejtő Jenő (P. Howard): Légió mindhalálig
Rejtő Jenő (P. Howard): Légió mindhalálig

Reich Jenőt szerintem nem kell bemutatnom a magyar olvasóközönségnek. Igaz, sokan inkább írói álnevét, Rejtő Jenő vagy P. Howardként ismerik. Szinte biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a polcán ott figyel legalább egy Rejtő kötet, és mindenki olvasott tőle legalább egy regényt. P. Howard néven jegyzett ponyvái nem csak megjelenésükkor örvendtek nagy népszerűségnek, hanem még napjainkban is sokan forgatják ezeket a humoros, groteszk és paródiával átszőtt kalandtörténeteket. A ponyva mellett azonban írt ő kabarédarabokat, bohózatokat, verseket, operetteket és filmforgatókönyveket is. A zsidótörvények bevezetésétől kezdve kénytelen volt álnéven, vagy éppen kollégái nevét felhasználva, megjelentetni műveit, forgatókönyveit. Ennek is tudható be, hogy még napjainkban is találni olyan műveket írói hagyatékokban, melyek Rejtő nevéhez köthetőek, csak éppen más néven publikálta ezeket.

Kiss Ferenc Rejtő-kutató a Füles magazinnál kezdte jobban beleásni magát Rejtő Jenő munkásságába, amikor képregény-forgatókönyvíróként műveit adaptálta, illetve nekikezdett egy Rejtő Jenő életrajz, képregényes feldolgozásának. Ezen utóbbi vállalkozás sajnos nem valósult meg, de ennek a kezdeményezésnek köszönhetően jutott el Kiss Ferenc a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Rejtő-hagyatékához, melyben olyan kincsekre lelt, melyek még nem láttak addig napvilágot nyomtatásban. A kötet ezen, elveszettnek hitt kéziratoknak a gyűjteménye, melyek közül egy kivételével még nem olvashatott korábban a nagyközönség.

De, nézzük inkább, hogy mit is rejt a kötet.

Az első írás rögtön a Légió mindhalálig bohózat, mely nem összekeverendő az azonos címen bemutatott MTV kabaréval. A kézirat 1-2 helyen hiányos, ezért Kiss Ferenc pótolta ezeket a részeket, hogy az olvasó ne érezze töredezettnek a kabarét. A kipótolt részek megfelelően jelezve vannak, így elkülöníthetőek az eredeti Rejtő szövegtől, mégis tökéletesen beleolvadnak a történetbe.

A színhely egy légiós helyőrség kantinja, ahol a nyolc szereplő váltakozva vonul fel. A történet alapját egy sapkagomb képezi, mely azon légiós sapkájáról hiányzik, aki Nanette kantinosnő ágyában töltötte az éjszakát. A féltékeny Őrmester elhatározza, hogy megkeresi azt a gazembert, akihez a gomb tartozik és elintézi, hogy többet álmában se gondoljon arra, hogy más szeretőjének az ágyába fetreng. Ebből kiindulva, egy hamisítatlan pesti kabarét kapunk, mely leginkább a félreértésekre épül, és lassan minden összekuszálódik. Az újabb szereplők csak bonyolítják a szituációt, hiszen a történetbe belecsöppenve, ők is újabb félreértések áldozatai, vagy éppen elkövetői lesznek.

Könnyed ’20-as, ’30-as évekbeli kabaré, mely manapság is nevetésre készteti az olvasót, vagy éppen a nézőt, ha egy színházban, vagy tévében látja. Nincs túlbonyolítva, csak éppen annyira, hogy a nézők még tudják követni a szálakat és ne vesszenek el benne, mert az élét venné a végkifejletnek, illetve az élvezetből is levonna. A szövegen érezhető Rejtő stílusa, és itt nem csak a legionáriusokra gondolok.

A második írás egy levél, melyet Rejtő Ladányi Bélának írt, amikor annak fia született. Már a cím is magáért beszél: Őfejetlensége, I. Fülig Jimmy levele. A levél 1999-ben jelent meg először nyomtatásban, mégpedig a Népszabadság hasábjain. Érdekes elolvasni a levél előtti történetet is, hogy milyen kalandos utat járt be a megírásától az első közlésig.

Be kell vallanom, hogy ez a levél nem tudott elvarázsolni, mégpedig azért, mert nem olvastam korábban Fülig Jimmy történeteit, így nem is tudtam beleélni magam a hangulatába. Azt viszont elérte, hogy a sajátos helyesírása és “átgondolt” körmondatai kedvet hozzanak azon három regény elolvasásához melyekben szerepel.

Pillanatnyi pénzzavar
Pillanatnyi pénzzavar

A következő egy filmforgatókönyv, mely eredetileg a Melyik az igazi? címet viselte, de a mozikba már Pillanatnyi pénzzavar címmel került (1938). Sem a plakáton, sem a IMDb oldalán, de még a Port.hu oldalán sincs feltüntetve a filmnél Rejtő Jenő neve. A Port.hu esetében annyira nem csodálkozom, hiszen az adatbázisuk igen hiányos és hibás. Nem tudni pontosan, hogy kinek az ötlete alapján született a forgatókönyv, de Rejtő Jenő közreműködése a végső változatban elvitathatatlan. A fasizálódó Magyarországon, a zsidótörvények hatására nem kerülhetett a plakátra Rejtő Jenő neve. Nem ez az egyetlen mű, ahol más zsebelte be a dicsőséget, annak köszönhetően, hogy Rejtő az ő nevét felhasználva adta közre a munkáját.

A filmvígjáték egy helycserés komikumra épül, ahol az Egyesült Acélművekbe új igazgató érkezik külföldről, akivel még egyik munkatárs sem találkozott korábban. Egy csaló azonban még a vonaton kizsebeli Balogh Istvánt (Básthy), az új elnököt, aki előzőleg arra panaszkodott, hogy őt csak a pénzéért szeretik a nők és de jó is lenne, ha egyszer önmagáért szeretnék. Nos, ez most megadatott neki, hiszen pénz nélkül maradt és még telefonálni sem tudott. Az első félreértést követően cselhez folyamodik, és Harryt (Kabos), a sofőrt küldi maga helyett a gyárba, hogy eljátssza egy ideig az elnök szerepét. A nevetés pedig garantált.

Érdekes egy olyan forgatókönyvet olvasni, melyből elkészült már a film is, és annak ellenére, hogy a kettő szövegében igencsak eltér egymástól, a történetet jól nyomon lehet követni. Még olvastam a forgatókönyvet, időnként belenéztem a filmbe is. Mindig is szerettem az ezen korszakban készült filmeket, így nem kizárt, hogy valamelyik este leülök és elejétől a végéig megnézem (bár szerintem már láttam korábban).

A 3 test őr bohózatnak nem sikerült fellelni a kéziratát, de egyértelmű, hogy Rejtő Jenő írta a színdarabot 1934-ben. Kiss Ferenc az 1986 táján készült magyar tévéjáték alapján rekonstruálta a darabot és ez az átirat olvasható a kötetben. A bohózat szintén a századelőt idézi, de megállja a helyét napjainkban is. A divatáru-kereskedő férj magánnyomozót bérel, hogy tetten érje feleségét, aki megcsalja őt. Amikor a nyomozó jelentkezik, hogy itt a kiváló alkalom, ugyanis a nevezett hölgy éppen a szeretőjénél tartózkodik, a férj egy ügyvéd társaságában a helyszínre siet. Az inflagranti azonban kicsit másképpen sül el, mint arra a közönség számítana.

Ebben a kabaréban is benne van Rejtő sajátos stílusa, illetve a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája. Valószínű, hogy az eredeti kézirat igencsak eltér a tévéjáték átiratától, de azért tetten érhető benne egy kis rejtői humor.

Végül pedig a Tokaji aszú zenés vígjáték szövegkönyve maradt, melyet 1991-től tűztek újra műsorukra a színházak, azt követően, hogy  1945-ben a cenzúra betiltotta. A színdarabban felcsendülő zenei betétek zenéjét Eisemann Mihály szerezte, Szilágyi László verseire. Sajnálatos módon, a mai napig nem tüntetik fel Rejtő Jenő nevét a plakátokon, pedig a párbeszédeket ő írta a színdarabhoz. Az 1940-41-ben készült film írójánál is Szilágyi László van feltüntetve. Talán a Port.hu-t minősíti, hogy a mozis verzióhoz azt írták, hogy “magyar filmdráma”, még a színházi verzióhoz, hogy “zenés vígjáték”. Azt már tudjuk, hogy a magyar sírva vigad, de azért el tudja dönteni, hogy mi vígjáték és mi dráma. Nem?

A történet Gellérthegyen kezdődik, ahol Lidi cselédként szolgál. Szíve a ház kisasszonyának udvarlójáért, Pistáért dobog, aki egy éjszakán kihasználja a helyzetet és megesik, ami megesik. Majd a következő szín már hat évvel később játszódik, amikor Lidi és kisfia, Andris visszatér vidékre a családi házhoz. A tehetős tésasszony, miután megbékél azzal, hogy lányával, Lidivel megesett, ami megesett, úgy dönt, hogy kézbe veszi a csonka család sorsát.

A történetet nem is csoda, hogy betiltották, hiszen ki látott már olyat, hogy a szegény parasztcsalád földbirtokos lesz, még a nemesi család elszegényedik és egy kis szőlőbe kénytelen költözni a kastélyból. Hallatlan! Viszont a történet szempontjából a kis affér mellett ez jelenti a csavart, amire fel lehet húzni az eseményeket. A végét mindenki sejtheti, de még eljutunk az elejétől odáig, jókat derülhetünk.

A kötet végére érve elárulhatom, hogy nem erre számítottam amikor nekikezdtem az olvasásának. Persze, ez betudható annak is, hogy ismételten nem olvastam el a fülszöveget. Ebben az esetben azt tudom mondani, hogy szerencsére, ugyanis a fülszöveg alapján nem biztos, hogy nekikezdtem volna. Hogy mire számítottam? Csonka ponyvákra, pár fejezetre egy regényből, ami nem készült el teljesen, vagy éppen vázlatokra. Ehelyett kaptam négy teljes történetet és egy levelet, melyek elszórakoztattak és megnevettettek. Ráadásul Kiss Ferencnek köszönhetően, aki mindegyik mű elé írt egy kis bevezetőt, történetet, sokkal jobban megismertem azt a világot és környezetet, ahol ezek az írások születtek. Olyan információk birtokába jutottam, amihez csak több forrás feldolgozását követően sikerült volna.

A Szépmíves könyveknek nem csak az válik előnyükre, hogy elveszettnek hitt irodalmi alkotásokat emelnek újra vissza a köztudatba, hanem az is, hogy változtatás nélkül közlik a kéziratokat. Bevallom, ez kisebb gondot okozott olvasás közben, hiszen a forgatókönyvekben olyan kifejezésekkel is találkoztam, melyek mára már kihaltak a köznyelvből. Viszont éppen ennek köszönhetően vált igazán “ízessé” a történet, és tudta hozni a századeleji hangulatot. Ezért plusz pont jár a kötetnek. A falnak tudok menni a XXI. századi trendtől, hogy mindent fordítsunk újra, a mai szlengnek megfelelően, hogy a fiatalok is kedvet kapjanak az olvasáshoz és ne okozzon nekik gondot a szöveg megértése. A fiataloknak ott van az internet, és keressék ki, ha valamelyik szót nem értik. Én is ezt tettem! De ha Kiss Ferenc fogta volna és átírta volna a szöveget a mai köznyelvhez igazodva, akkor éppen a lényege tűnt volna el az írásoknak.

A kötet meghozta a kedvem, hogy újra elkezdjem olvasni Rejtő Jenő ponyváit. Már egy ideje gondolkodtam rajta, de mindig csak halogattam és az új megjelenésekre koncentráltam. Időnként azonban felüdülés egy P. Howardot kézbe venni és kizökkenni ebből a világból.

Nem csak Rejtő Jenő rajongóknak ajánlom a kötetet, hanem mindazoknak, akik szeretik a ’20-as és ’30-as évek hangulatát, a könnyed kabarékat és a szórakoztató történeteket. Nekem a gyermekkoromat juttatta eszem, amikor a nagymamámnál voltam és együtt néztük a régi magyar filmeket. Nem számított, hogy hányszor látta már, mindig szívből tudott nevetni ezeken a bohózatokon, és mindig kommentálta az eseményeket. Számomra ezért is különleges ez a kötet.

A kötetet köszönöm az MNK-nak és a Szépmíves Könyveknek.

IMÁDTAM

ISBN: 978 615 566 261 4
Szépmíves Könyvek, 2018
Szerkesztette: Kiss Ferenc
Terjedelem: 280 oldal
Bolti ár: 3490,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*