Az Avana Egyesület egyik kiemelt projektje volt az időszakosan megjelenő Új Galaxis antológia, mely 2003 és 2017 között, összesen 25 lapszámot élt meg, lehetőséget adva a kezdő és már publikált magyar íróknak a megjelenésre. Idén azonban megszakadt az egyesület és a kiadó közötti kapcsolat, és ezzel együtt az Új Galaxis sorsa is kétségessé vált. Az Avana Egyesület nem mondott le a projektről, így új lehetőségek után nézett, hogy az antológiát folytatni tudja. Az Új Galaxis név a kiadónál maradt, így ezen a néven nem folytatódhatott a sorozat. A bejelentést követően nem sokkal a Metropolis Media felajánlotta az egyesületnek a segítségét, valamint a kiadvány országos terjesztését is, ami az Új Galaxis esetében nem volt megoldott. Így kerülhetett sor az antológia megjelenésére, ami immáron SF.Galaxis néven elérhető.
A No. 1, azaz az első szám 13 novellát tartalmaz, melyek mind egy téma köré íródtak. Az antológia központi gondolata a robotok és az emberek kapcsolata a jövőben, illetve a robotok “evolúciójának” lehetséges irányvonala és jogi vonatkozásai. Érdekes és elgondolkodtató írások kaptak helyet a kötetben, melyek a távoli jövő, és olykor a jelen problémáira is keresik a választ, vagy egyszerűen csak elébünk tárják a szomorú valóságot.
Asimov óta tudjuk, hogy a robotika igen nagy kihívások előtt áll, nem csak technikai, hanem erkölcsi, gazdasági és társadalmi szempontból is. Napjainkban egyre több ember munkáját veszik át robotok a gyárakban, illetve a mesterséges intelligenciák fejlődésével már a szolgáltató ágazatból is egyre jobban kiszorul az emberi munkaerő. De nézzük sorjában, hogy hogyan is látják, és közelítik meg a problémát az írók:
V. K. Bellone: Az ember legjobb barátja – Ebben a novellában egy érdekes kérdés kerül a középpontba, mégpedig, hogy milyen alapokra kellene építeni a humanoid robotok mesterséges intelligenciáját. Mit kellene alapul venni, ami biztosítja az emberiséget arról, hogy a robotok nem fordulnak az ember ellen, akármilyen rosszul is bánnának az androidokkal. A megoldás kézenfekvőnek látszik, de a kivitelezés már annál bonyolultabb. Nem beszélve arról, hogy milyen erkölcsi határokat kell mindehhez átlépni, ami végül egy ember életébe kerül. (4/5)
Huszár István: Pajszer és kalapács című novellája, egy rövid humoros történet, ami rámutat arra, hogy mennyire hasonlíthat az emberre egy robot, ha már elege van a munkából. Ha jobban belegondolunk, nincs is különbség a robotoló ember és az ugyanazt a robotmunkát ellátó robot között. (5/5)
Varga Lóránt: Európé ajándéka című elbeszélés egy olyan hotelban játszódik, melynek a személyzetét az újonnan fejlesztett FR2 humanoid robotok teszik ki. Petra Keks főhadnagyot rendelik ki a hotelben történt furcsa bűncselekmény kivizsgálására. Bár az elbeszélés egy igen érdekes kérdést vet fel az MI-vel rendelkező robotok tekintetében, mégsem mondhatjuk eredetinek az ötletet, hiszen már több film és rajzfilm is foglalkozott a témával. Az elbeszélés kidolgozása is hagy némi kívánnivalót maga után, nem beszélve a technikai részletekről. Maga a történet mégis tartalmaz 1-2 jó gondolatot, amin érdemes elgondolkodni, még annak ellenére is, hogy az elbeszélés nem nagyon tudja lekötni az olvasót. (3/5)
Dyta Kostova: Musicus – a tökéletes hangok felkutatása egy tökéletes szimfóniához – röviden így lehetne összefoglalni a történetet. Egy rövid kis történet egy katalogizáló MI-ről, mely azt az utasítást kapta, hogy gyűjtse össze a Föld hangjait, majd ezt követően az egész univerzum hangjait. A feladatnak eleget is tesz, és több száz éven keresztül gyűjti az adatokat, még a memóriája nem telítődik, és rá nem talál a tökéletes hangra. (5/5)
Varga Balázs: A mindennapi robot – Ha kedvencet kellene választanom a kötetből, akkor ez lenne az. Nem csak azért, mert annyira tipikusan magyar és a mindennapjainkra reflektál, hanem azért is, mert nagyon jól fel van építve a történet. Mondhatnám azt is, hogy tökéletes kompozíció született Varga Balázs keze alatt. Kezdetben még azt hittem, hogy egy humoros, egyszerű történettel kerültem szembe, ahol a kedves főszereplő akár a kollégám is lehetne a viselkedése alapján. Aztán egy ponton fordul a kocka és a szarkazmusból véres valóság válik. A mosoly gyorsan lelohadt az arcomról, és szembesültem a valósággal. Annak ellenére, hogy a történet egy kitalált országban játszódik, nyugodtan nevezhetnénk Magyarországnak is. (5*/5)
Fedina Lídia: Bee 12 – Lídia ismételten egy érdekes témához nyúlt, mégpedig a robotok szexuális orientációjához. Azt tudjuk, hogy a legintenzívebb fejlesztések a humanoid robotok területén a pornóiparban zajlanak. Itt jelentkezik az az igény a felhasználóknál, hogy a termék minél jobban hasonlítson egy hús-vér emberhez. Az ötlet nem mai eredetű, hiszen az A.I. Artificial Intelligence filmben is feltűnnek szexrobotok. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a robotokat érzelemmel is felruházzuk, azaz pszi chipet kapnak, melynek segítségével megtapasztalhatják a szerelem, a vágyódás és a testi szerelem érzését? Rájuk milyen erkölcsi iránymutatások vonatkoznának? (5/5)
Early Moon: Ambrózia 404 című elbeszélése szintén a pornóipar berkeibe kalauzol el bennünket. Azonban Bee 12-vel ellentétben, nem a robotok oldaláról közelíti meg a kérdést, hanem az ember felől. Mit adnánk azért, ha lenne egy olyan robotunk, ami minden szexuális vágyunkat kielégítené, akkor amikor mi akarjuk? A magányos emberek legjobb játékszere lenne, mindaddig még nem kezdenénk érzelmileg is vonzódni aktusunk tárgyához. És milyen megrázkódtatáson mennénk keresztül, ha egyszer csak eltűnne az életünkből a kedvenc játékszerünk? (4/5)
Schlekmann János: Az igaz robotok – Egy kicsit abszurd a történet, de jó rávilágít arra, hogy mennyire robotként kezelnek bennünket a vállalatok, és egyáltalán nem vesznek bennünket emberszámba. Elvárják, hogy az életünket a vállalat oltárán áldozzuk fel és mondjunk le a magánéletünkről. A munkaidőt maximálisan szabályozzák és a végletekig kipasszírozzák belőlünk az életerőt. Majd, miután lejár a szavatosságunk, félredobnak bennünket, mint egy kiselejtezett berendezést, aminek többe kerül a havi karbantartási költsége, mint egy új berendezés havi részlete. A modern rabszolgaság időszaka ez. (4/5)
Puska Veronika – Kérdezd meg Lamarckot! – Talán ez az egyik leggyengébb írás a kötetben. A témát már oly sokan feldolgozták, hogy már nem is érdemes rá szót fecsérelni, mégis lehetett volna jobb is. Az ilyen történetek esetén nem is a cselekmény a fontos, hanem az, hogy az olvasó beleélje magát a történetbe és együtt érezzen a szereplővel, akinek minden egyes megmozdulása az olvasó szívéig hatol. Akkor talán lenne miről beszélnünk. Sajnos Veronika stílusa igen modoros és erőltetett, ami nehézzé tette az olvasást, és akármennyire is próbáltam megérteni a szereplőt, leginkább azon járt az eszem, hogy mennyi van még hátra az elbeszélésből… (2/5)
Szabó Zoltán: Tizenhat tonna fekete szén…azaz uránérc. Igen, a történet egy messzi bányászbolygón játszódik, ahol radioaktív érceket bányásznak, emberek. A vezetőség úgy dönt, hogy tesz egy próbát a robotizálásra, és egy tesztidőszak erejéig együtt dolgoztatja az embereket és a robotokat. Az eredmény gondolom senki előtt nem kétséges… A történet mégis jól szerepel, mert rámutat azokra a hazugságokra, melyet az ipari forradalom óta hajtogatnak a tőkések…”A gépek segítik az emberi munkaerőt, nem kiváltják”, “a gépeknek köszönhetően több szabadidő jut egy munkásnak, mint előtte”, stb… Jól tudjuk, hogy a gépek igen is elveszik a munkánkat. Pl. a számítógépek megjelenésével 10 ember munkáját 1 is elvégezheti, de arról nem szólt a fáma, hogy az az egy ember jobban le lesz terhelve, mint előtte a 10 együttvéve. És mit tehet ellene egy lelkiismeretes munkásember, akinek már csak pár év van a nyugdíjig? Igen, egy kis szabotázs, hogy azt a pár évet még kihúzza a melóban… (5/5)
Buglyó Gergely: Az utolsó kihívó – Ez egy érdekes novellakísérlet a fordított elbeszélésmódra. Azaz az időben visszafelé haladva olvashatjuk a naplóbejegyzéseket, aminek köszönhetően lassan kirajzolódik előttünk, hogy a gyilkosság miatt elítélt szereplőnk mit is követett el. Lassan feltárul előttünk, hogy mivel is foglalkozott a eset előtti napokban, illetve megismerhetjük áldozatát is. Érdekes erkölcsi kérdéseket boncolgat az elbeszélés, és egyben rámutat arra is, hogy mennyire képtelenek vagyunk még megbízni a gépekben bizonyos területeken. (4/5)
James Gray: Gr/3g-0R – Ez egy tipikusan asimovi történet. Még olvastam, végig az Én a robot film lebegett a szemem előtt. Bár a végkifejlet és az erkölcsi mondanivaló eltér a filmtől, végig még olvastam, a film egyes jelenetei, mozzanatai ugrottak be. Nem, véletlenül sem nevezném plágiumnak, mindössze csak annyit mondok, hogy nagyon érződik Asimov hatása a novellán, amitől a legjobb jóakarattal sem sikerült elvonatkoztatnom. Maga a történet nem rossz, de a hangulata nem egyedi… (3/5)
R. J. Hendon: Az istenek szakácsa – Ez a történet a közeli jövőnket mutatja be, amikor az emberiség végérvényesen két részre szakad (gazdagokra és szegényekre). A gazdagokat csak a profit érdekli és az, hogy minél nagyobb kanállal habzsolják az életet. A szegényeket pedig kitúrják a munkahelyükről a robotok és az MI-k. Az elbeszélés egy utcára került családapa és egy “megvilágosodott” MI találkozását és beszélgetését meséli el. Talán az a legdurvább az egészben, hogy ez a történet áll legközelebb a valósághoz és még csak alternatívát sem kínál fel a menekülésre. A technikai fejlődés megállíthatatlanul nyomul előre, de a társadalmi- és szociális szabályozás nem képes, vagy nem is akar felzárkózni hozzá. A mindennapi ember drámája van belesűrítve az elbeszélésbe. (5/5)
Mivel nem olvastam korábban az Új Galaxis egyetlen példányát sem, így nincs összehasonlítási alapom. Ha viszont egy sci-fi antológiához viszonyítom a kötetet, akkor azt kell mondanom, hogy felveszi a versenyt bármelyikkel. Igaz, vannak benne gyengébb írások, de melyik antológiában nincsenek? Viszont kevés közepes minőségű novella és elbeszélés található a kötetben, és annál több jó és kiváló. Nem beszélve arról, hogy minden egyes író más és más szempontból közelítette meg a témát és dolgozta fel azt. Érdekes kérdésekkel és válaszokkal kooperáltak és tették egyedivé és színessé a kötetet.
Remélem, hogy a jövőben is folytatódni fog az egyesület és a kiadó közös munkája, és az SF.Galaxis sok számot fog még megélni. Én minden esetre kíváncsian várom a folytatást!
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN:978 615 5859 34 2
Metropolis Media, 2018
Terjedelem: 200 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
Az Avana Egyesület kiadványa
Az antológia megrendelhető közvetlenül a kiadótól is kedvezményesen, IDE kattintva.
