Hatala Csenge: Requiem

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Hatala Csenge: Requiem
Hatala Csenge: Requiem

Aki szereti a rock zenét, az már hallotta a Karthago Requiem című számát. Ha így nem ugrik be, akkor segítek egy kicsit. Van benne elefántdübörgés és az első sora így kezdődik:”Volt egy fiú…”. Egy egész legenda épült a dal köré, de csak pletykaszinten ismerték eddig a rajongók, hogy kiről is szól a dal. Egy fiúról, aki az 1981-es Karthago koncertről soha nem ért haza. Ez volt az első eset, hogy Magyarországon, egy rockkoncerten valaki az életét vesztette. A pikantériája a dolognak, hogy igen gyanús körülmények között lelte halálát.

Hatala Csengét a legendás dal ihlette, hogy utánajárjon, mi is húzódik meg a szöveg mögött és a dalt ihlető tragédiára fényt derítsen. Korábban Csenge már írt egy dokumentumregényt az 1973-as balassagyarmati túszdrámáról, Hírzárlat címen, így nem ismeretlen számára a múlt feltárása. A Requiem című nyomozási naplóban végigkövethetjük, hogy az írónő milyen utat járt be az igazság feltárásában és milyen falakba ütközött. Közben pedig képet kapunk a ’70-es, ’80-as évek magyarországi rezsiméről és a rockervilágról.

A kötet két okból is felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik, hogy korábban olvastam a Hírzárlatot és megdöbbentett a magyar hatóságok cselekvésképtelensége, valamint a szocialista ideológia okozta hazugságlavina, amivel az esetet próbálták elbagatellizálni, illetve eltussolni, hogy a boldog, szocialista elvtársak észre ne vegyék, hogy a rozsdás fogaskerekek közé beékelődött valami, ami esetleg az egész gépezetet veszélyeztetheti. A másik, hogy szeretem a rock zenét és kíváncsi voltam, hogy a tárgyalt időszakban milyen nehézségeket gördített a zenekarok elé a hatalmon lévő diktatórikus rendszer, és egyáltalán hogy tudtak fennmaradni, nemhogy koncertezni.

Csenge információmorzsák alapján kezdte a kutatását. Beszélgetett a Karthago együttes tagjaival, megpróbálta felkutatni a korabeli újságok cikkeit, hogy elindulhasson valamerre. Az újságcikkekkel nem volt szerencséje, hiszen egyetlen hírt sem közöltek le az esettel kapcsolatban. Ne feledjük, hogy a tragédia 1981-ben történt, amikor még a karhatalomnak volt akkora befolyása, hogy a híreket a maga szájíze szerint tálalja.

Karthago
Karthago

A nyomok Várpalotára vezettek, ahol kiderült, hogy a fiúnak neve is volt és Dezsőnek hívták. Az eset már rég a feledés homályába veszett és csak a közeli barátok, rokonok tudtak információval szolgálni Dezsőről és a tragédiáról. Talán a legnehezebb Dezső nővérének a megkeresése volt, ugyanis Valéria elzárkózott a média elől, mert úgy érezte, hogy nem az öccse története érdekli az újságírókat, hanem a bulvártéma, amivel az eladásokat lehet növelni és az sem számít, ha a tényeket elferdítik.

Dezső története egy székesfehérvári Karthago koncerten ért véget. Amikor a közönség távozott, ő maradt csak a helyszínen, élettelenül. A szülőkkel azt közölték, hogy a fiuk halálát keringési elégtelenség okozta. De mi történhetett egy tinédzser fiúval, hogy ilyen állapotba került, ami a végén a halálához vezetett? Hol voltak a barátai, hogy segítsenek rajta, ha rosszul érezte magát? Egyes pletykák szerint a tömeg taposta össze, aminek ellentmond az, hogy külsérelmi nyomok nem voltak a fiú testén. Akkor mégis mi történhetett?

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

A rockzene, akkor is és most is egyet jelentett a piálással és a drogozással. Aki nem volt még rock koncerten, az lehet, hogy azt hiszi, hogy ezek a sötét pletykák igazak, de téved. Nem mondom, pia az van. De drogok a legritkább esetben és csak elvétve fordulnak elő. Ráadásul a koncerten figyelnek egymásra az emberek. A legdurvább pogo esetén sem fordulhat az elő, hogy ha valaki a földre kerül, az ott is maradjon és agyontapossák. Ha valaki elesik, rögtön hárman nyúlnak érte, hogy felsegítsék. Ezt támassza alá az is, hogy Dezső sem a küzdőtéren feküdt, hanem a fal melletti székeken. Megesik, hogy valaki túl sokat iszik és le kell dőlnie egy kicsit. Az érdekes az, hogy a koncert végeztével senki sem próbálta felkelteni, hogy “Hé, öcsi! Fel kéne kelni és haza kéne menni, mert vége a koncertnek.” De az is lehet, hogy próbálkoztak, csak feladták.

A nyomozási naplóból megismerhetjük a kort, amiben Dezső élt. Az ismerősök és rokonok beszámolói alapján kialakul az olvasóban egy kép Dezsőről, aki szerette a rock zenét, alkalmanként ivott is, de soha nem volt tajtrészeg. A kor felkapott gyógyszer-pia kombóját pedig hanyagolta. Viszont nem kizárt, hogy pont azon a végzetes estén kipróbálta ezt a kombót, bár a beszámolók nem erősítik meg. A boncolási jegyzőkönyv pedig a szocialista éra sorsára jutott.

Várpalota
Várpalota

Képet kapunk a rockéletről is. Milyen zenekarok voltak és mi kellett nekik a fennmaradáshoz. Nagy Feróról is szó esik, aki a Beatrice frontembere volt (és ma is az). A múltban többször is lehetett hallani arról, hogy a Beatrice fennmaradása annak is volt köszönhető, hogy egyesek együttműködtek az együttesből a karhatalommal. Az akkori Feró kép sem jobb a mostaninál. Tehát Beatrice rajongóknak csak óvatosan!

A mai napig nem áll össze a fejemben, hogy azon együttesek, melyek a “rendszer ellenségei” billogot viselték, vagy ahogy a Beatrice nevezte, fekete bárányok voltak, hogyan maradhattak fenn? Hogyan szervezhettek koncerteket? Hiszen az sem volt ritka, hogy a koncert végén, kifele menet, a rajongók ízelítőt kaptak a gumibotokból. Mégis több tucat ilyen együttes turnézott és lemezeket adott ki. Ha egyszer (talán, esetleg, valami csoda folytán) nyilvánosságra kerülnek az ügynökakták, szívesen olvasnék egy dokumentumregényt arról, hogy kik voltak a besúgók. Hiszen csak úgy maradhattak fenn ezek az együttesek, ha a karhatalom azt feltételezte, hogy ezeken a koncerteken olyan emberek vesznek részt akik veszélyesek lehetnek a hatalomra, és érdemes őket lajstromba venni és megfigyelni.

A Requiem egy nyomozási napló, aminek segítségével nyomon követhetjük Csenge kutatását. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy nem sikerült minden falat ledöntenie és maradtak még kérdések. Azonban sikerült neki valamelyest rekonstruálni Dezső életét és a végzetes estét. Valamint megismerhetjük az akkori rendszer viszonyulásához ezen fiatalokhoz, a drogokhoz és az alkoholhoz. A mai fiataloknak talán nehéz elképzelni, hogy milyen idők voltak azok, azonban a szüleik megélték és átélték azt az időszakot. Az idősebbeknek nosztalgia és emlékezés ez a könyv.

A kötet lapjain nyilatkozik dr. Zacher Gábor is, aki hozza a formáját. A fellelt nyomozati anyagok alapján próbál pontot tenni az eset végére. Azonban ő sem tud kielégítő választ adni, mindössze a szegényes szövegkörnyezetből igyekszik következtetni a halál okára, illetve kifejti a lehetőségeket.

Karthago rajongóknak kötelező a kötet. A ’60-as korosztálynak inkább emlékezés a régmúlt időkre. A Requiem pedig emléket állít egy fiúnak, aki rockzene kísérettel távozott az élők világából.

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 978 963 293 676 5
Athenaeum Kiadó, 2017
Terjedelem: 156 oldal
Bolti ár: 2999,- Ft

A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.

3 Replies to “Hatala Csenge: Requiem”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*