Vladimir Nabokov: Ada

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Vladimir Nabokov: Ada
Vladimir Nabokov: Ada

A Lolita elolvasását követően nem volt kétséges, hogy még nagyon sok regényt fogok olvasni Nabokovtól, de ahogy az lenni szokott, nem kapkodtam el. Ami elsősorban távol tartott ettől a kötettől, az a terjedelme, és igen sok időbe telt, mire ezzel a félelmemmel szembe tudtam nézni.

Az Ada, vagyis teljes nevén Ada avagy Ardisi tüzek, nem más mint egy családi krónika mely a Durmanov család két tagjának életét hivatott bemutatni, egy a Földdel párhuzamos bolygón. A történet két főszereplője Aqua és Marina Durmanov testvérek gyermekei, Ivan (Van) és Adelaida (Ada). A család előéletét és a két fiatal bemutatását követően Marina Durmanov családi nyaralójában, Ardisban kezdenek kibontakozni az események, amikor is a fiatal Van a szünidőre beköltözik nagynénjééhez és annak két lányához.

Nem is lenne igazi Nabokov regény, ha nem tabukat feszegetne. Jelen történetben a serdülőkor elején járó Van lép vérfertőző viszonyra első unokatestvérével Adával, aki még csak a tízes évei elején jár. Idővel azonban mélyül ez a fertő, hiszen mint kiderül, annak ellenére, hogy más-más anya hozta őket világra, az apjuk ugyanaz a személy.

Maga a történet nem túl izgalmas, hiszen a két fiatal titkos kapcsolatát írja le, mely később egész életükön átvezet. Maga a regény is visszaemlékezés, melyet Van ír idős korában, és Ada széljegyzetekkel látja el korrekciós vagy kiegészítő célzattal. Ennek köszönhetően az olvasó előtt nem titok, hogy szép kort értek meg mind a ketten és életük alkonyán együtt éltek.

A megjelenített világ azonban sokkal több érdekességet rejt, mint Van és Ada története. Ugyanis ezen a bolygón a földihez viszonyítva a technika 50 évvel előrébb halad, annak ellenére, hogy az XIX. század végén, amikor a történet nagy része játszódik, az “elektromágneses” szó szitokszónak számít és ezzel együtt üldözve is van, mind a mindennapokból, mind a tudomány területéről. Azonban a telekommunikáció mégsem hiányzik a történetből, mert hidrofonnal  lehet kommunikálni, csak az a baj, hogy a víz nem olyan jó hangvezető, mint az elektromágnesen hullámok, valamint ha valakit így felhívnak, a ház összes csapjából az ő torzított üzenete hallható.

A történelem is kicsit másképpen alakult mint a Földön, hiszen Észak-Amerika főként oroszokkal lakott terület. A politikai berendezkedés is más, bár pontos információt nem kapunk róla, inkább csak a hiányzó eszmékről szerzünk tudomást. A nácizmus és a kommunizmus csak elfajzott sci-fi regényekben jelenik meg, mely egy elképzelt Földön játszódnak. Ez a része kicsit hasonlít Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban című könyvéhez, hiszen a számunkra valós történelem a regény szereplői számára csak egy könyvi világot jelent, egy alternatív történelmet.

Sajnos maga a történet nem tudott megfogni és lekötni sem. Igaz, voltak benne jó részek, viszont ezek nem elegendőek ahhoz, hogy az egész könyvre kihassanak. Hiányoztak a Nabokovtól megszokott, vagyis elvárt dallamos mondatszerkezetek, a lelket felemelő gondolatok. Helyette viszont elég sokat foglalkozik a pillangók anatómiájával, élőhelyeikkel, tulajdonságaikkal, Adán keresztül. Egy kicsit azt a benyomást kelti számomra a regény, mintha Nabokov saját magának írta volna a könyvet, egy elképzelt világról, amiben élni szeretett volna, egy régi szerelemről, ami valamilyen oknál fogva nem teljesedhetett ki. A hobbijáról melynek itt helyet adhatott.

Ami még megnehezítette a regény olvasását, az a többnyelvűség, ami ahelyett, hogy emelte volna a regény színvonalát, inkább egy bábeli zűrzavart eredményezett. Tele lett tűzdelve orosz, francia, német, stb… szavakkal, kifejezésekkel, mondatokkal és versekkel. Nem beszélve arról, hogy az orosz részek fonetikusan voltak leírva, melyek teljes mértékben eltorzították az eredeti hangzást. A kötet végén több mint 20 oldalt tesz ki az eredeti angolhoz írott jegyzetek, melyeket a regényben nem is jelöltek. Így állandóan hátra-hátra kell lapozni olvasás közben, hogy vajon az érthetetlen közvetett utalások, vagy az idegen nyelvű részek mit is jelenthetnek (ha egyáltalán szerepelnek ebben a jegyzetben). Miért nem lehetett lábjegyzetben hozni ezt? Vagy számokkal, jelölni a szövegben azt a rész, melynek a jegyzete hátul szerepel?

Az, hogy a regény szerepel az “1001 könyv, amit….”-ben, jól jelzi túlértékeltségét és a sznobizmust amivel összeállították ezt a listát. Ez nem egy regény, hanem egy irodalmi kirándulás a nabokovi világban, ami lehet, hogy egyes emberek elvakultságukban értékelni tudnak, de akkor sem egy jó könyv. Aki eddig még nem olvasott semmit az írótól, az ne ezzel kezdje, mert elmenne tőle a kedve.

A pontozásnál csak azért nem adtak kevesebbet, mert voltak benne jó részek, amik valóban szólnak valamiről és valódi emberi érzéseket, tragédiákat foglalnak magukba.

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN: 978 963 07 8641 6
Európa Kiadó, 2008
Terjedelem: 710 oldal
Bolti ár: 3800,- Ft

(Összes olvasás: 58 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*