Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok
Jean-Claude Dunyach:
Halott csillagok

A sci-fi a ’40-es és ’50-es években ponyvairodalomként kezdte meg hódító útját. Később egyre több tudomány került bele és sok ágra szakadt. Azonban a szépirodalommal való vegyítéssel még nem sokan vállalkoztak. Ezen kevesek egyike Jean-Claude Dunyach, francia író.

A történet a jövőbe helyezi a cselekményt, mikor a Föld már annyira túlnépesedett, hogy tengereket csapolnak le termőtalaj létrehozásához. Azonban mikor a Földközi-tengerre kerül a sor, felfedeznek egy élő, csontból és húsból álló elhagyott várost a tenger fenekén. Az első megdöbbenést követően kiderül, hogy a város nem csak él, hanem képes lakóit transzportálni más bolygókon lévő hasonló városokba, összesen huszonhatba.

Úgy nézett ki, hogy ez a gyors közlekedési forma megoldja a túlnépesedés kérdését, azonban a többi bolygón, a feltételek az életre, a városokon kívül nem voltak túl előnyösek. És persze az emberi kapzsiság is utat tört magának, aminek köszönhetően az AnimálVárosok felett az uralmat átvette a Kartell, és csak az válhatott ezen AnimálVárosok lakója, aki meg tudta fizetni az árát.

Closter azon szerencsések egyike, aki bebocsájtást nyert ebbe a “csodálatos” világba. Dublőrként került be a programba, hogy az ugrásokat követően az eredeti személy helyét betöltse. Művész volt, aki már jó ideje nem rukkolt elő semmivel, és azzal teltek a napjai, hogy az ugrást követően Árnyékkal, a macskájával bevegyék magukat a helyi kocsmába, a Halott csillagokba, és ott várják be még a csipogó nem jelzi a következő ugrás eljövetelét.

Azonban egyik nap a Halott csillagokba megjelent egy Asztrál, akivel szóba elegyedett és ettől kezdve megváltozott minden. Ugyanis mint kiderült, az ugrásoknak nincs mellékhatásuk, kivéve Closternél és aki erre felhívja a figyelmét, az Marika az Asztrál, aki vele (benne) együtt ugrik városról-városra. És megkezdődik a kis csapat kalandos útja, hogy kiderítsék kinek áll érdekében az emlékek törlése.

Kezdetben a szépirodalmi, cikornyás leírások igencsak megnehezítették az olvasást, annak ellenére, hogy szépirodalmat is szoktam olvasni és azokkal nincs ilyen problémám. A történet nem túl eredeti, ellentétben a szereplőkkel és a környezettel. Azt nem mondanám, hogy magába szippant a regény, inkább csak felkelti az olvasó érdeklődését, hogy mi lehet a végkifejlet.

Annak ellenére, hogy a leírások egyes helyeken igen hosszúra sikerültek, magát az AnimálVárost nem tudom maradéktalanul elképzeli, mert hiányoznak részletek. Azon kívül, hogy élő szervezet és az utcákat is a teste alkotja, az épületekről nem tudunk meg sokat. Néha olyan, mintha a házak is ezen test részei lennének, de akkor hogy kerül oda a vaslépcső, a beépített számítógépes vezérlőközpont és az energiaszolgáltatás?

Sok ilyen és hasonló kérdés megválaszolatlanul marad, miközben vannak olyan ágai a történetnek, amire szerintem semmi szükség nem volt. Értelmetlen események sora gyűrűzik be a vége felé, amit az olvasó nem tud mindig hova tenni. Néha azonban előbukkannak olyan részletek amik igencsak emlékeztetnek más történetekre. Ilyen például a 11. fejezet is, ami igencsak hasonlít a Mátrix első részére, amit az író még egy mondattal is megerősít, amit Marika szájába ad: “Kiűzetés a mátrixból?”

A befejezés pedig egy kicsit sablonosra sikeredett. Mintha az író belefáradt volna, vagy nem volt jó ötlete a lezárásra. A szépirodalmi megfogalmazások is kikoptak a végére. Az értékelésem nem is a történetre vonatkozik, mert az 2 pontnál többet nem ér, hanem a próbálkozásra, hogy beemelje a sci-fit a szépirodalomba. Egyszer olvasható, érdekes, de nem annyira, hogy a folytatást is a kezembe vegyem.

Ezt érdemes volt fellapozni

ISBN:978 963 9828 10 0
Metropolis Media, 2008
Terjedelem: 291 oldal
Bolti ár: 2670,- Ft

A kötet megrendelhető közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva (akciós ár: 990,- Ft).

(Összes olvasás: 57 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

One Reply to “Jean-Claude Dunyach: Halott csillagok”

  1. Frissítés:
    Noro hívta fel a figyelmem arra, hogy a Mátrix-os hasonlóság időzavarba került a bejegyzésemben, ugyanis a könyv először 1991-ben jelent meg, még a Mátrix című film csak 1999-ben.
    Köszönöm az észrevételt és igyekszem a jövőben jobban odafigyelni.

    0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*