Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép
Pratkanis és Aronson:
A rábeszélőgép

Élni és visszaélni a meggyőzés mindennapos mesterségével – hirdeti az alcím. Jól tudjuk, hogy mióta szükségek vannak a földön, azóta élnek és visszaélnek a meggyőzés mesterségével. Néha ha nem megy szép szóval, akkor erőszakkal. Mielőtt azt hinnénk, hogy az erőszakos rábeszélőgép már kihalt a társadalmunkból, vagy csak “téli álmát alussza”, jusson eszünkbe az a rengeteg reklám, mely agresszíven jelen van mindennapjainkban.

Nincs olyan ember a Földön, aki ne találkozna nap mint nap a rábeszélőgép legalább egy típusával. Lehet az reklám, üzletkötő, kéretlen levél, plakát, mozifilm, híradó, és még sorolhatnám. Valójában mindent átitatott, átjárt a rábeszélőgép lelke, és befolyásolja döntéseinket.

Pratkanis és Aronson a könyve beinvitál a kulisszák mögé és lámpást gyújt a sötétben, hogy lássuk, hogyan szednek rá bennünket folyton. Mielőtt azt hinnénk, hogy a könyv elolvasása teljes védelemmel vértez fel bennünket, ki kell hogy ábrándítsak mindenkit. Csak abban segít, hogy könnyebben észrevegyük, ha manipulálni szeretnének bennünket. Azonban az új technikáknak köszönhetően újra és újra támadásnak vagyunk kitéve és néha észre sem vesszük, hogy már benn is vagyunk az erdőben.

Persze a szerzőpáros is rámutat arra, hogy a rábeszélőgépet lehet jó dolgokra is használni, pl.: természettudatosságra nevelés, egészséges életmód, morális értékek, stb… De valljuk be, hogy a mai fogyasztói társadalmunkban a jó példák igen ritkán jelennek meg.

A kötet tanulmányokat és kísérleti eredményeket vonultat fel, melyekkel az egyes befolyásolási módokat vizsgálták. Nem csak a kísérletek voltak érdekesek, hanem az eredmények is. Pl. vakcsoportok létrehozásával, ahol az alanyokat véletlenszerűen sorolták be X vagy Y csoportba, egy idő után, elkezdték védelmezni a csoporttagjaikat és büszkék voltak, hogy abba a csoportba tartozhatnak, annak ellenére, hogy a névtelenség továbbra is fenn állt és személyes kapcsolatokat nem építettek ki egymás között. Nap mint nap ilyen “vakcsoportba” vagyunk besorolva, és büszkék vagyunk tagságunkra. Ha viszont átkerülünk egy másik csoportba, szinte rögtön azonosulunk vele. Egy jó példa a közlekedésben résztvevők több csoportja: kerékpárosok – utálják az autósokat, de amint átülünk egy benzinfalóba és egy biciklis miatt csak lépésben tudunk haladni, egyből egy másik csoportba helyezzük magunkat és elkezdjük szapulni a kerékpárosokat.

A bejegyzés keretei nem engedik meg, hogy minden alcímre és fejezetre példát is írjak, pedig legszívesebben mindegyikről írnék egy pár sort. Főleg talán a politikai és vallási rábeszélőgépek érdemelnék meg a megemlítést, de akkor úgy tűnne, mintha a termék és szolgáltatás reklámok a második helyre csúsznának vissza. Pedig mindegyik fontossági szempontból az első helyen áll.

A könyvet még a választások előtt olvastam és igencsak figyeltem a plakátokat, “politikai reklámokat” (mert most már nem is hirdetések!) valamint a különböző pártállású ismerőseimet. Teljes mértékben egyetértek azzal az állítással, miszerint érzelmi alapon döntenek az emberek a pártok között és csekély szerep jut az értelemnek. A leghazugabb párt mellet is sokan kiállnak még ma is, és ha szembesíteni merjük őket a nyilvánvaló igazsággal, azt a választ kapjuk, hogy: “ő  (mármint a vezetőjük) legalább őszintén megmondta, hogy hazudtak.” És hová lett az értelem?!

A szerzőpáros nagyon sokat hivatkozik a Harmadik Birodalom propaganda gépezetére. Nem Hitler és Göbbels találta fel a rábeszélőgépet, de ők voltak az elsők akik az új technológiákban meglátták a lehetőséget, valamint a régi, megszokott csatornákat is maximálisan kihasználták. Manapság már nincs szükségünk Hitlerre és Göbbelsre, mert “Hosszabb távon a szórakozás iránti vágyunk épp azon a ponton győz le, ahol Hitler és a Pravda verességet szenvedett.

A kötetnek mindössze két hibája van, és egyik sem a szerzőket terheli. Az egyik, az a rettenetes fordítás, amit Vámos Miklós követett el. Olyan kifejezéseket használ, ami abszolút nem illik a szövegkörnyezetbe, valamint egyes mondatokat, bekezdéseket többször újra kellett olvasnom, hogy rájöjjek mit is akarhattak a szerzők mondani. A másik “hiba”, hogy a kötet 1992-ben jelent meg és akkor még nem létezett a digitális média mai formája. Szívesen újraolvasnám a kibővített kiadást (újrafordítva!), mely már tartalmazza a web, szociális-hálók és mobiltechnológiák pszichológiai, szociológiai és szociálpszichológiai esettanulmányait és kutatásait a rábeszélés tükrében.

Ha valakinek tudomása van hasonló témájú könyvről, mely a mércét is megüti, akkor kérem, hogy hozzászólásban ossza meg velem.

Na, ilyen egy jó könyv

ISBN: 963 7853 030
AB OVO, 1992
Terjedelem: 211 oldal
Bolti ár: 2200,- Ft

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*