James Smythe: A felfedező

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
James Smythe: A felfedező
James Smythe:
A felfedező

Mióta a blogot írom, talán ezt a bejegyzést volt a legnehezebb megírnom. Egy hetet váratott magára, és nap mint nap azon törtem a fejem, hogy miként is kellene megközelítenem a témát. Rá kellett jönnöm, hogy semmilyen hatást nem gyakorolt rám a könyv, sem olvasás közben, sem pedig utána.

Mikor megjelent, sokat olvastam róla, és mások bejegyzésit is nyomon követtem. Többségében pozitív kritikákkal illették, és elhatároztam, hogy megszerzem, hiszen még nem nagyon olvastam klausztrofób sci-fit. A közelmúltban sikerült is egy példányt beszereznem és múlt héten nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásába.

Az első bekezdésben már érezni lehetett, hogy modern, kortárs alkotással állok szemben. A stílusa eltér a hagyományos, megszokott írói alkotásoktól, és már az elején “belecsap a lecsóba”. A probléma ott kezdődik, hogy a regény egyötödéig ellövi az összes patront a szerző, és utána már csak kisebb után-dörrenések maradnak. Be kell vallanom, hogy az első rész elolvasása sem okozott nagy kihívást, és izgalomban sem volt részem. A második résztől pedig kezdődött minden elölről, csak kicsit másképpen.

Az egyetlen ami megakadályozott abban, hogy a szemhéjam hosszabb időre leragadjon, az az író egyéni tálalásmódja. Látszik a regényen, hogy kreatív írást tanult és oktat, csak az a probléma, hogy attól, hogy valamit szép külcsínre alkotunk, belül még lehet abszolút üres. Erre a kötetre ez fokozottan megállja a helyét.

Az ember azt várná, hogy egy klausztrofób írásban, legyen az sci-fi, vagy akármi más, az olvasóra átragad a bezártság és a magány érzése. Nos, Smythenek ezt egy percig sem sikerült nálam elérnie. Nem tudta létrehozni azt a légkört, ami megteremtette volna az űrhajó magányának az érzetét a végtelen űrben. Végig olyan érzésem volt, mintha egy szobában játszódna a történet, amiből bármikor ki lehet lépni.

Az izgalmak fokozása? Visszaszámlálás? Még egy ötödrangú TV filmben is nagyobb izgalomnak vagyok kitéve a bomba kijelzőjének visszafelé pörgő számsora láttán, mint a regényben az üzemanyagtartály  kijelzőjénél.  Amikor pedig egy probléma megjelent ami sürgős megoldásra várt, azt az írónak sikerült fél oldalon belül így vagy úgy letudnia. Utána pedig folytatódott az unalmas visszaemlékezés, múltidézés.

Gondolatok… ezek nagyon hiányoztak a regényből. Nem világmegváltó dolgokra gondolok ilyenkor, csak arra számítottam, hogy ha valaki egyedül marad, csak elgondolkodik az élet értelmén, a halálon, a múltján vagy a cselekedetein. Itt mindössze a legénység, a főhősünk és a szerelme utolsó 1-2 évéből kapunk egy kis ízelítőt, de akkor sem az izgalmas pillanatokból, hanem az unalmas hétköznapokból, amire nem is biztos, hogy kíváncsiak vagyunk.

A tudományos háttérnek is igencsak híján van a kötet. Egy-két mondatban érintőlegesen meg van említve pár dolog felszíne, de a még csak bele sem karcol, nemhogy a mélyére menne bárminek is. Szerény véleményem szerint a regény igencsak távol áll a tudományos-fikciós besorolástól. Inkább nevezném real-fantasynek.

Két dolog miatt olvastam végig a regényt: 1- nem hagyok félbe egy könyvet sem (kivéve Szodoma százhúsz napját, ami már két éve vár az éjjeliszekrényen, hogy folytassam); 2- kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége, hogy mit lehet ebből kihozni (nem sokat sikerült). Mindössze az mentett meg a teljes unalomtól, hogy időközönként egy-két gyengén megkomponált fordulatot helyezett el az író a történetben.

Mások sokkal pozitívabban élték meg a történetet, ami arra enged következtetni, hogy vagy én olvastam rossz időben, nem megfelelő hangulatban, vagy az utóbbi időben lényegesen jobb alkotások kerültek a kezem ügyébe. Az biztos, hogy a gondolkodástól megóvott és bárhol olvashattam, mert nem nagyon kellett odafigyelni.  Az sem kizárt, hogy túl öreg vagyok már a modern alkotásokhoz, és az új stílusok, új történetvezetési megoldások túl absztraktnak hatnak és frusztrálnak.

Aki kíváncsi egy valóban klausztrofób sci-fi alkotásra, az inkább nézze meg a LOVE című mozifilmet (itt a trailere):

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Jó szórakozást a filmhez!

Egyszer olvasható

ISBN: 978 963 689 685 0
GABO Könyvkiadó, 2013
Terjedelem: 258 oldal
Bolti ár: 2790,- Ft

Mások pedig így látják:
Shanara bejegyzése
Jeffi bejegyzése
Liliane Evans bejegyzése
ppayter bejegyzése

(Összes olvasás: 84 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

5 Replies to “James Smythe: A felfedező”

Hozzászólás a(z) Letya bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*