Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája
Dragan Todorović:
Félbeszakadt napok krónikája

1999. március 24-én ENSZ felhatalmazásra a NATO megkezdte Szerbia bombázását. Nemsokkal később, Boris telefonhívást kapott torontói lakásán az édesanyjától, hogy édesapja meghalt, és várják haza a temetésre. Az út Budapestről, a ferihegyi reptérről indul és Beograd felé tart. Azonban Borisnak sokkal távolabbra nyúlik vissza a története, a boldog békeidőkre, mikor még együtt volt a hármas: Johnny, Sara és ő. De minden megváltozott, amikor Jugoszlávia elkezdett darabokra hullani, és az országgal együtt az emberekben is eltört valami. Családok szakadtak széjjel, barátságok szűntek meg, a jövő veszett el, és helyette jött a bizonytalanság és a gyűlölet. Todorović elénk tárja a félbeszakadt napok történetét.

Mikor megvettem a könyvet, csak kíváncsi voltam, hogy egy szerb hogyan látja mindazt, ami a kilencvenes években történt. Azonban már az első pár oldalnál rá kellett jönnöm, hogy sokkal mélyebben érint a dolog, mint ahogy azt képzeltem. Azt hittem, hogy a sebek már begyógyultak, pontosabban, hogy nem is nagyon voltak, de rá kellett jönnöm, hogy még mindig magamba hordom ezeket. Még gyerek voltam, mikor elkezdődött az egész. Szinte fel sem fogtam, hogy mi történik, mindössze a TV képernyőjén keresztül láttam a háborút, vérontást, mészárlást. Mivel ebben nőttem fel, így nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, csak reménykedtem, hogy egyszer vége lesz és talán jobb lesz. De a remény is meghal egyszer, hiszen mindig azt hittük, hogy innen már nincsen lejjebb, és ránk cáfolt az élet.

Boris és két batárja békében, nyugalomban nőtt fel a modern Jugoszláviában, Beográdban. Később kezdődtek a zavargások, és mindhárman az agresszió ellen léptek fel, ki-ki a saját módján. Johnny a zenével, Sara a médiával, Boris pedig a művészettel harcolt a rendszer ellen, de rá kellett jönniük, hogy minden ellenállásuk hiábavaló, és csak azt érték el, hogy kiszorultak a perifériára, állás és munka nélkül maradtak. Az aktív ellenállásnak befellegzett, mert a Milošević-rendszer, a maga csendes terrorjával ellehetetlenítette. Akikben még volt erő tiltakozni, azok vagy a fronton találták magukat vagy egy szűk cellában.

Johnny története sem ismeretlen a szerbiai lakosok számára. Jött a postás a behívóval. Ha valaki nem vette át, akkor éjjel jött érte a katonai rendészet. Tudta mindenki, hogy nem gyakorlatról van szó, de a propaganda ezt akarta elhitetni az emberekkel. Akik visszatértek a családjukhoz, kész idegroncsok voltak és az alkoholt használták búfelejtőnek. Aki tehette az lelépett az országból, és csak a megfélemlítettek, a kizsákmányoltak és a Milošević-pártiak maradtak.

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.

Todorović könyve nem sikerhajhász, nincsenek benne túlzások, csak a szomorú valóság. Egyszerű visszaemlékezés, düh és gyűlölet nélkül. Mindössze a tényeket írja le és a három szereplő érzéseit, úgy “otthon”, mint külhonban. Mindkét helyszín tele van szenvedéssel, hiszen egyik helyen a terror uralkodik, míg a másikon a béke, boldogulás és számkivetettség.

A kontrasztot növeli Boris és az édesapja közti érdekellentét. Boris a békepárti, aki előtt még ott állt az egész élet, aki bejárta Jugoszláviát, Európát és lelkesedett mindenért, a művészetért, a barátságért. Az apja, nyugalmazott JNA (Jugoszláv Néphadsereg) tiszt, akinek a könyvespolcán Tito, Jelcin és a kommunista írók kötetei kaptak helyet (miközben Szolzsenyicin a soha nem olvasott romantikus könyvek között porosodott, “árnyékban”), a horvát usztasák és a bosnyák lázadók ellen “harcolt”, támogatva Miloševićet és bandáját.

A régi Žeželj-híd Újvidéken
A régi Žeželj-híd Újvidéken

A kötet hangulata igencsak zord, Todorovićnak sikerült megfognia a lényeget és visszaadni a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyen. A mindennapjaimra is rányomta bélyegét. Dráma ez a regény, a jugoszláviai fiatalok drámája, akiknek elvették a jövőjüket, családjukat, gyökereiket vagy a reményüket. Mindenki vesztett valamit a fentiek közül, és ezt Todorović a három fiatal szemszögéből mutatja be 1992-től 1999-ig.

Sara, Johnny és Boris története rámutat arra, hogy emlékeznünk kell az áldozatokra, akik életüket, családjukat, barátjukat, múltjukat,  jövőjüket, identitásukat  vagy a fiatalságukat vesztették a délszláv háborúban. És ne engedjük idióta politikusoknak, hogy háborúba taszítsák az országot, akár saját, akár idegen földön akarják az ártatlan vért ontani!

IMÁDTAM

ISBN: 978 963 07 9131 1
Európa Kiadó, 2011
Terjedelem: 320 oldal
Bolti ár: 2700,- Ft

(Összes olvasás: 60 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)
0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*