Robert Merle: A pirkadat

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Robert Merle: A pirkadat
Robert Merle:
A pirkadat

Utoljára egy éve jelentkeztem a francia história regényfolyammal, és igencsak szomorú oka van eddigi hallgatásomnak. A pirkadat immár a VI. kötete a sorozatnak, és Merle ezt szánta lezárásnak…viszont később nekiállt kibővíteni és még hét kötetet rakott az eredeti hathoz.

Ez a kötet azok közé az olvasmányok közé tartozik, amiket csak kínkeservesen sikerült végigolvasnom. Aki rendszeresen visszajár az oldalamra, vagy molyon figyel, az láthatta, hogy fél évig olvastam a könyvet. Végig az ágyam mellett pihent, és néhanapján, mikor elég lelki erőt sikerült gyűjtenem, akkor kézbe vettem, és pár oldalt elolvastam. @acélpatkány egyik sora jutott eszembe, ami valahogy így hangzott: ennek a könyvnek a 600. oldalon kellett volna kezdődnie. Ez érvényes A pirkadatra is, csak ennél a 600. oldal helyett a 450. szerepelne.

A történet nem volt túl változatos. Ismételten Pierre életét követhetjük nyomon, azonban már nem a történelem útvesztőiben, hanem a párnák és szoknyák tengerében. A kötet első háromnegyede nem szólt másról, mint Pierre nagy szerelmi vívódásairól, és arról, hogy hogyan vágja ki magát a féltékenykedések kereszttűzéből.  Miközben egyik szoknya alól a másik alá bújik, a történelem elsuhan mellette, és két párnacsata között említést tesz az éppen aktuális politikai helyzetről. A jezsuiták perét is a hercegné ágyából követhetjük figyelemmel, ami sajnálatos, mert ez a per igencsak meghatározó volt Franciaország és IV. Henrik jövőjét illetően.

Mintha Merle már belefáradt volna a sorozat folytatásába, sőt, magába az írásba is. Az egész vontatott volt. A szerelmi és ágyjelenetek unalmasak, és az eddigiek ismétlése. Semmi újat nem tudott felmutatni, és elsiklott a lényeg felett. Az állandó kiszólogatása a regényből, mellyel a “Kedves Olvasónőjét” hívogatja, és magyarázatot ad az eddig leírtakra, egyszerűen irritáló és felesleges sorkitöltés volt.

A XVI. század végén játszódó történet sajnos nem IV. Henrik harcát hivatott bemutatni a hatalom megtartása és a francia hon egyesítése érdekében, miközben éppen ez lett volna a cél. Ez nem más mint egy hosszúra sikerült lányregény.

A 450. oldaltól kezdve, mintha Merle észbe kapott volna, hogy ideje lenne a tárgyra térni, és lassan lezárni a történetet, elkezdett kapkodni. Vége szakadt a szerelmi vonalnak, és ömlesztve megkaptuk tíz év történéseit. Lemaradtunk a nagy, végső csatáról, mellyel IV. Henrik elérte, hogy jogos uralkodónak kiáltsák ki, és kiérdemelte a nagy hadvezér címet. Arról is lemaradtunk, hogy egyesítette a Francia Királyságot. Ezeket ömlesztve, utalva a történtekre említette csak meg Merle a fennmaradó 150 oldalon, mely majdnem 10 évet ölel fel, miközben 450 oldalt pazarolt 3-4 évre, úgy hogy a történelmi fordulópontokat csak megemlítette.

Az biztos, hogy ismételten pihentetni fogom a sorozatot, hiszen a következő címe sem túl bizalomgerjesztő: “Libben a szoknya”. Nincs nagy kedvem ismételten fél évet azzal tölteni, hogy az ifjabb Siorac hogyan kezdi pályafutását egyik ágyból a másikba, egyik párnacsatából a másikba.

Átrágtam magam rajta

ISBN: 978 963 07 9165 6
Európa Kiadó, 2011
Terjedelem: 600 oldal
Bolti ár: 3500,- Ft

(Összes olvasás: 83 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*