Elérkezett hát az év utolsó hónapja, és az idei utolsó beszerzés is. Mivel a könyvesboltok polcain egyre foghíjasabban voltak már jelen Robert Merle – Francia história sorozatának egyes kötetei, így igyekeznem kellett beszerezni az utolsó két kötetet, hogy meglegyen a polcon a sorozat.
– Robert Merle: Ármány és cselszövés
– Robert Merle: Pallos és szerelem
Igaz ugyan, hogy most egy kicsit felhagytam a regényfolyam olvasásával, de legalább most már nyugodt a lelkem, hiszen bármikor folytathatom és a végére is érhetek.
Több könyvesbolt, kiadó hírlevelére is fel vagyok iratkozva, hogy ne maradjak le az esetleges újdonságokról, vagy ismételt megjelenésről, felbukkanásról, akcióról. A hónap elején kaptam egy hírlevelet a Könyvudvartól amiben megpillantottam Philip K. Dick egyik könyvét, a
– Philip K. Dick: Csúszkáló valóságok-at.
Mivel régóta elszerettem volna olvasni valamit az írótól, így lecsaptam a könyvre. És még a boltban tébláboltam, felfedeztem az egyik polc rejtett zugában egy igazi klasszikust, melyről sokan beszélnek. Mindenki úgy áll hozzá, mintha ismerné a történetet az elejétől a végéig, viszont olvasni szerintem nem sokan olvasták (köztük én sem), és ez nem más, mint:
– Mary Shelley: Frankenstein
Bár a molyon láttam először meg a könyvet, a feledés homályába merült, mígnem Dóri november havi beszerzésében ismét elő nem került, és kíváncsian vártam a bejegyzését róla. Nem is kellet sokat várnom. Miután elolvastam, nem volt kétségem afelől, hogy a polcomon a helye ennek a könyvnek:
– Amy Kathleen Ryan: Ragyogás
Mint kiderült, ez egy trilógia első része, így ha tetszik, akkor 2013 őszéig izgulhatok, a folytatás megjelenéséig.
A reggelem mindég kávéval indul. Ilyenkor elvonulok a világtól és csöndben, dohányozva kortyolgatom a keserű italt. Ez az én reggeli szertartásom. A feldíszített fenyő alatt e szertartás hangulatát idéző könyv várt rám,
– Helena Marten: A kávé illata,
stílszerűen egy kávé (és csoki) illatú gyertyával együtt, melyet a barátnőm Jézuskája hozott.
Viszont nem mindenkinek ilyen könnyű könyvet ajándékozni. Erre való a Libris ajándékkártya. Ilyen is várt a fa alatt, és mielőtt valaki személytelennek nevezné az ilyen ajándékot, gondoljon bele, hogy csak a felhasználástól függ, hogy személyessé tudjuk-e tenni. Én pl. úgy használom fel, hogy olyan könyvet választok, ami az ajándékozó szívéhez is közel áll(hat), és én is vágyom rá. Így az idő múlásával, ha a polcomra tekintek, akkor tudom, hogy kinek a jóvoltából került oda az a könyv.
Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni a Ragyogás, és A kávé illata!
A Frankeinstein pedig tényleg más, mint amit általában tudnak az emberek erről a történetről 🙂
A kávé illata eddig igencsak lebilincselő. De én is kíváncsi vagyok a többi említett műre.