Robert Merle: Madrapur

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Robert Merle: Madrapur
Merle - Madrapur

Úgy látszik, hogy hosszú ideig nem bírom Merle nélkül…így ismét az egyik műve kerül terítékre. Mondhatnám, hogy ez egy egészen más témát dolgoz fel, mint az eddigiek, de itt is egy zárt közösséget mutat be, mint pl. A sziget, vagy a Védett férfiak című műveiben. A Madrapur a kettő keveréke, ugyanis mint a Védett férfiak esetében van behatás a külvilágból, viszont hasonlóan A szigethez, mégis el vannak zárva a szereplők. De nézzük magát a regényt, és benne az elbeszélőt, ami nem más mint Sergius a nyelvész-tolmács…Nem kell megijedni, nem nyelvtanról lesz szó, csak egy olyan embert kellett választani Merlének, aki a multikulturális közegben is aránylag könnyen mozog, és nekünk olvasóknak is fordít.

A történet a Rossy-en-France reptéren kezdődik, ahol főhősünk a Madrapurba induló repülőre szeretne felszállni, azzal a szándékkal, hogy tanulmányozza a madrapuriak nyelvét. Már a beszállásnál furcsa dolgok történnek, ugyanis megérkezése után Sergius nem talál senkit a reptéren, csak egy stewardesst, aki felkíséri a gépre. A gép motorjai feldübörögnek, és a fémmadár a magasba emelkedik 16 utasával, amivel megkezdődik a különös utazás.

A másfél naposra tervezett út kissé hosszabbra sikeredik, és az ismerkedés után kialakulnak a klikkek. Mivel különböző beállítású és nyelvű emberek keverednek, így a feszültségek kialakulásához nem kell sok. Az első vitákra, megdöbbenésekre és hangos szavakra nem kell sokat várni.  Egy gépeltérítési kísérlet elbizonytalanítja az utasokat a végállomás létezését illetően, és a közben átalakult erkölcsi normák is nagy hatást tesznek rájuk.  Elébünk tárul az életéért “harcoló” ember képe, aki megpróbálja túlélni az utat, akkor is ha ezért embertársain kell átgázolnia.

Merle szépen szemlélteti a civilizációtól elszakadt ember átalakulását, ahogy tette ezt a Malevil és  A sziget című műveiben is. Felcserélődnek a fontossági sorrendek, viszont vannak akik ilyenkor sem változnak. Az üzletember már nem az üzletre koncentrál, viszont a tolvaj, az tolvaj marad. Érdekes megfigyelni azt ahogy egyre jobban háttérbe szorulnak olyan dolgok, amik az “életben” fontosnak számítanak, és ahogy az emberek saját önképe is torzul, személyisége megváltozik. A politika értelmetlen fogalommá válik, miközben kicsiben ugyan azt művelik. Az istenkép is megváltozik, és aki nem hitt, az is hihet.

Olvasás közben sokszor megálltam, és elgondolkodtam, hogy ha én is ott lennék a gépen, ami a bizonytalan felé száguld, vajon hogyan viselkednék hasonló szituációban…azaz a felvázolt helyzetben. Képes lennék e meghozni azokat a döntéseket amik nehezemre esnének, feláldozni magam egy közösségért, vagy megvárnám még más megtenné helyettem, stb… Súlyos kérdéseket boncolgat Merle, és szereplői szájába egymásnak ellentmondó válaszokat ad, némelyeket megmagyarázva, némelyeket pedig csak bedobva a porondra, hogy az olvasó maga küzdjön meg vele.

A fentebb említett műveknél az ember tudta, hogy a túlélésért küzdenek a szereplők, de a Madrapurban a túlélés fogalma maga a kérdés. Hogy szeretne az ember túlélni valamit? Minél hamarabb legyen túl rajta, csak ez jár a fejében? De úgyis a halál a végállomás. Mennyit kell túlélni? Mit kell túlélni? És az életet is csak túl akarjuk élni? És befejezni?

Sok könyvismertetőben azt olvastam, hogy a “modern terrorizmust” vetítette előre Merle. Azt a terrorizmust amit X éve megállás nélkül nyomnak minden felől, hogy rettegjünk. Mi a terrorizmus szenvedő alanyai vagyunk, a szélsőségeseknek nevezettek pedig csak eszközök. Maguk a terroristák pedig az államok, melyek félelemben tartanak bennünket, és gerjesztik a létbizonytalanságot. Kérdés, hogy megfélemlített birkák leszünk, vagy megpróbálunk kitörni. Kitörni, de hova? És egyáltalán lehetséges e?

ISBN: 963 07 2095 7
Európa Könyvkiadó, 1981
Terjedelem: 363 oldal
Bolti ár: 2600,- Ft

(Összes olvasás: 1 516 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

5 Replies to “Robert Merle: Madrapur”

  1. Nagyon jó kritika. Szinte megfejtetted a megfejtethetetlent. Sokan nem szeretik, nem tudják hová tenni, nekem a kedvenc regényem Merlétől, de ha nem olvastam volna most ezt el, még mindig nagy ködfelhő lenne a szemem előtt. Kedvet kaptam egy újraolvasáshoz. 🙂

  2. Köszönöm szépen 🙂
    Sajnos az utóbbi időben nem futottam bele hasonló horderejű remekműbe. De már nagyon hiányzik egy elgondolkodtató történet, ami hasonlóan “lóg a levegőben”.
    Szerintem ez Merle legjobb regénye.

  3. Remek elemzés. Nagyon régen olvastam (1990 körül faltam Merle-t) és ugyanezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, de nem tudtam volna szavakba önteni, csak az érzés volt meg. Gratulálok!!!!

    • Köszönöm 🙂
      Ez a baj az érzésekkel, hogy nehéz szavakba foglalni. Sokkal több volt a regényben, mint amit sikerült kihoznom belőle. De az biztos, hogy ez Merle legjobb könyve, amit idáig tőle olvastam.

Hozzászólás a(z) nattomi bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*