Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások

A tartalom nem elérhető.
A sütik használatát az "Elfogadás" gombra kattintva lehet jóváhagyni.
Rilke: M.L. Brigge feljegyzései
Rilke: M.L. Brigge feljegyzései

Sokat gondolkodtam, hogy mit is lehetne írni erről a könyvről. Nem egyszerű vállalkozás, hiszen igen sok novella található a kötetben és maga a feljegyzések. Először is a szépprózai írásokról írnék egy pár sort, mielőtt a feljegyzésekről esne szó.

Az első novella, “A varrónő” igen jó választás volt kezdésnek, ugyanis a stílusa és az elbeszélésmódja nagyon tettszett, és felkeltette az érdeklődésemet a kötet iránt. Sajnos ez a kezdeti lelkesedés igen gyorsan lanyhult, és szinte azt lehet mondani, hogy majdnem teljesen ki is hunyt. A novellák igencsak változatosak voltak. Volt egy pár, ami igencsak tetszett, de többsége közepes minőségű, unalmas és “mozgás-nélküli” volt. Sőt olyan is volt köztük, melynél olvasás közben úgy éreztem, mintha valaki tompa késsel próbálná átvágni a nyakam…azaz szenvedés volt még a végére nem értem.

Van a kötetben három írás, ami szinte szóról szóra megegyezik, azaz variációk egy témára és egy szövegkörnyezetben. Ahogy egymás után jönnek, látható, hogy egyik a másiknak a továbbfejlesztett verziója, és lehet, hogy Rilke csak faragta és nem is akarta ezen formában közzétenni. Minden esetre nekem nem jöttek be ezek a variációk.

Azért nem kell rögtön a polc legkevésbé látható helyére tenni a kötetet, hiszen voltak kiemelkedően jó írások is a kötetben. Igaz, hogy szinte mindegyik szomorú hangulatú volt, de mégis hordozott magában valami boldogságot, reménysugarat a jobb, szebb életről.

Sok életrajzi motívumot leltem fel a novellák olvasása közben Rilke életéből. Nem egy az egyben saját életét írja le, hanem mással életi át ismételten, csak más környezetben. Ezek általában az unalmasabb novellák voltak, mert csak átruházta másra a terheket, gondolatokat, de nem fejtette ki, hanem középszerűen hagyta, hogy ott lebegjenek majd végül értelmetlenül lecsengjenek, elhaljanak.

Maguk a feljegyzések viszont méltán megérdemlik a pozitív dicséretet, bár ezekben is lelhetünk fel életrajzi motívumokat, mégis ebben a környezetbe sokkal jobban sikerült elhelyezni őket.

Rilkének hihetetlen tehetsége volt a képleírásokhoz, amiket én csak úgy hívok, hogy  a “szó-festés”. Egy pillanatot, csendéletet olyan formán tudott leírni, hogy  az olvasó nem csak el tudta képzelni, hogy ott van, hanem maximálisan át is tudta élni a pillanatot, pl. ahogy a csend felkúszik a lépcsőkön, és lassan átveszi a zajtól az uralmat.

Összességében azt tudom mondani, hogy Rilke egy tehetséges, ámbár kiforratlan író volt. Művészete ingadozó teljesítményt mutatott. Nem lehet azt mondani, hogy az idő neki dolgozott volna, sőt volt mikor egy kiváló novellát egy középszerű vagy éppen egy gyenge követett.

Nem szeretném, ha bárki is ezen bejegyzés következtében ne venné a kezébe a kötetet. Sőt mindenkit arra bátorítok, hogy olvassa el, mert más írónál a hangulatleírás és képleírás ilyen fokával még nem nagyon találkoztam. Már csak ezért is érdemes kézbe venni, és legfeljebb a nagyon unalmas novellákat kihagyni 🙂

Jó olvasást mindenkinek!

ISBN: 963 9352 31 4
Fekete Sas Kiadó, 2002
Terjedelem: 457 oldal
Bolti ár: 3360,- Ft

(Összes olvasás: 269 . Ma 1 ember volt rá kíváncsi)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*